Mikor szép csendesen leszállott az este,
Érkezett meg hozzánk a legelső fecske,
Fáradt volt szegényke. Leszállt. Aztán nézte:
Vajon megvan-e még az ő puha fészke?
És jött a második. És jött a harmadik.
Aztán jöttek többen, mondottak valamit!
Künn az eresz alatt könnyes szemmel álltam.
Szóltam a fecskéknek, bejöhetnek bátran.
Szavamat úgy látszik, fecskék megértették,
Az eresznek alját nagy hamar ellepték,
Ki-ki rátalált a maga fészkére,
Mindenikben egy pár pompásan elférne,
Ottan meghúzódtak, halkan csicseregtek,
Aztán szépen, lassan mind elszenderedtek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése