A három jótanács

Egy kisfiú ment az erdőn át, és fogott egy csalogányt.
– No – gondolta – Megsütöm ezt a csalogányt, és megeszem!
A csalogány azonban kérlelni kezdte:
– Ne egyél meg, barátocskám! Velem úgysem laknál jól. Bocsáss szabadon, és cserébe adok neked három jótanácsot!
– Jól van – válaszolta a fiú – Ha valóban jótanácsokat adsz, elengedlek.
– Figyelj hát rám. Az első tanácsom: ne akarj olyat, ami nincs. A második: ne sajnáld azt, ami nem tér vissza. És a harmadik: ne higyj a hazug szónak.
– Ezt jól mondtad – örvendezett a kisfiú – Szabadon engedlek, röpülj!
A csalogány felszállott egy fa csúcsára, és gondolkozni kezdett:
– Vajon megfogadja-e a fiú a tanácsaimat?
Lejjebb szállt egy ágacskára, és így szólt:
– Milyen ostoba is vagy te, hallod! Ha tudnád, milyen kavics van a nyelvem alatt, nem engedtél volna el semmiféle jótanácsért! Nem akármiféle kavics az: drágakő, akkora, mint egy dió, és úgy ragyog, mint az aranyló napocska. Ha a tiéd lehetne, te volnál a leggazdagabb ember a falutokban, de az egész világon is!
Ahogy meghallotta ezt a kisfiú, a bosszúságtól majdhogy sírva fakadt…


Ukrán népmese

Itt meghallgathatod: katt...