Szeptembertől novemberig tartottak a gazdasági évet lezáró ünnepek. Ilyenkor fizették ki régen a cselédek bérét, sőt ilyenkor voltak a pásztorünnepek is. Bérfizető, pásztorfogadó nap volt
szeptember 29. (Mihály-nap).Kelet-Magyarországon a pásztorok, főként a juhászok Dömötör napján (október 26.) tartottak búcsút, s ezen a napon számoltak el a gondjaikra bízott juhokkal. A Dunántúlon sok helyütt október 20-án, Vendel napján tartották a pásztorünnepet.
A gazdasági év fontos állomása lehetett november 11-e, Márton napja is. Márton napja már a XIV. századi magyarországi krónikában is határnapként szerepelt. Sok helyütt Márton-nap volt a cselédfogadás, legeltetés, a gazdasági év befejezésének határnapja. A nyugati megyékben a pásztorok ilyenkor hordták körbe a faluban köszöntő kíséretében "Szent Márton vesszejét".
November 11-én, Márton napján szokták a hizlalt ludakat levágni és megsütni. E napra esett ugyanis a germánok hálaadó ünnepe a jó termésért, akik ebből az alkalomból többnyire libaáldozatot mutattak be az isteneknek. Hitük szerint ilyenkor Wotan fehér lovon átlovagolt a vidéken, s nyomában mindenkinek bőséges ennivaló jutott az asztalára, amit az elkövetkezendő év kedvező előjelének tekintettek
Úgy tartják, hogy amennyiben Márton napján hideg van, hull a hó, esetleg befagytak a vizek, enyhe tél és „fekete” Karácsony következik. (S természetesen a fordítottját is állítják a régiek.) Fontos e nap a bortermelők számára is, mivel a Szent Márton napi bor lényegében az új bort jelenti, s innen tudják meg, hogy milyen eredményt hozott az egész évi fáradtságos munkájuk. Ezért tartja a mondás: „a bornak bírája Szent Márton.”
A Márton napi lakomán elfogyasztott lúd csontjából is időjárásra következtettek: ha a liba csontja fehér, és hosszú akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid akkor sáros. Ehhez a naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak. Tilos volt mosni, teregetni, mert az a jószág pusztulását okozta volna.
Az őszi vigasságok közé tartozott az egyik legizgalmasabb ünnep, a szüreti mulatság is, amelyhez az egész országban lovas felvonulások tartoztak. A termeket, lugasokat szőlőfürtökkel ékesítették. Az ünnepséget tánc, szüreti bál követte.
Mindenszentek napjáról (november 1.) te is hallhattál már. Ilyenkor az emberek rendbe teszik a sírokat, gyertyát gyújtanak a temetőben. A katolikus falvakban az volt a szokás, hogy a házakban is gyújtottak gyertyát, mégpedig minden halott emlékére egyet.
Baranya megyében ősszel tartották az úgynevezett leányvásárokat is. Az édesanyák ilyenkor a leányok teljes ünnepi ruhatárát magukkal vitték, s egy nap ötször is átöltöztették az eladó lányokat. A leányvásár a fiatalok ismerkedési alkalma volt, sok-sok fiatal szépség ilyenkor ismerkedett meg az udvarlójával, vagyis a jövendőbeli urával.
Ezeknek a hagyományoknak némelyike ma is él a falvakban; ha ott laksz, vagy arra jársz, érdemes részt venned egy ilyen ünnepen. Csodás élmény lehet.
Mindenképpen őriznünk kell a népi hagyományainkat.
November 11-én, Márton napján szokták a hizlalt ludakat levágni és megsütni. E napra esett ugyanis a germánok hálaadó ünnepe a jó termésért, akik ebből az alkalomból többnyire libaáldozatot mutattak be az isteneknek. Hitük szerint ilyenkor Wotan fehér lovon átlovagolt a vidéken, s nyomában mindenkinek bőséges ennivaló jutott az asztalára, amit az elkövetkezendő év kedvező előjelének tekintettek
Úgy tartják, hogy amennyiben Márton napján hideg van, hull a hó, esetleg befagytak a vizek, enyhe tél és „fekete” Karácsony következik. (S természetesen a fordítottját is állítják a régiek.) Fontos e nap a bortermelők számára is, mivel a Szent Márton napi bor lényegében az új bort jelenti, s innen tudják meg, hogy milyen eredményt hozott az egész évi fáradtságos munkájuk. Ezért tartja a mondás: „a bornak bírája Szent Márton.”A Márton napi lakomán elfogyasztott lúd csontjából is időjárásra következtettek: ha a liba csontja fehér, és hosszú akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid akkor sáros. Ehhez a naphoz munkatilalmak is kapcsolódtak. Tilos volt mosni, teregetni, mert az a jószág pusztulását okozta volna.
Az őszi vigasságok közé tartozott az egyik legizgalmasabb ünnep, a szüreti mulatság is, amelyhez az egész országban lovas felvonulások tartoztak. A termeket, lugasokat szőlőfürtökkel ékesítették. Az ünnepséget tánc, szüreti bál követte.
Mindenszentek napjáról (november 1.) te is hallhattál már. Ilyenkor az emberek rendbe teszik a sírokat, gyertyát gyújtanak a temetőben. A katolikus falvakban az volt a szokás, hogy a házakban is gyújtottak gyertyát, mégpedig minden halott emlékére egyet.
Baranya megyében ősszel tartották az úgynevezett leányvásárokat is. Az édesanyák ilyenkor a leányok teljes ünnepi ruhatárát magukkal vitték, s egy nap ötször is átöltöztették az eladó lányokat. A leányvásár a fiatalok ismerkedési alkalma volt, sok-sok fiatal szépség ilyenkor ismerkedett meg az udvarlójával, vagyis a jövendőbeli urával.Ezeknek a hagyományoknak némelyike ma is él a falvakban; ha ott laksz, vagy arra jársz, érdemes részt venned egy ilyen ünnepen. Csodás élmény lehet.
Mindenképpen őriznünk kell a népi hagyományainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése