Ősi mesterségek

A kosárfonás

Az embereknek mindig szüksége volt kosárféle eszközökre, amelyekben különféle dolgokat tárol: gyümölcsöt, zöldséget.

Miből készülnek a kosarak?

A természet sokféle anyagot kínál nekünk:

Kicsi kosarak készülhetnek kukoricacsuhéból. A csuhét kukoricafosztáskor félreteszik, megszárítják, majd fölhasználás előtt megnedvesítve megcavarják, a leveleket egymáshoz toldva "szövik" a kosárkákat s más tárgyakat.

Készülhet kosár gyékényből is. A gyékény tavak szélén termő növény, nagyon erős, szálas levele van, virága a "buzogány". A gyékénynek a tövétől a levelek elágazásáig tartó része alkalmas kézimunkára. Az anyagot nyáron vágják, majd szárítják, s fölhasználás előtt vízzel locsolják, s nedves ruhában tartják.

Gyékényből készült a szakajtó. /A szakajtóba tették a kiszakított kenyértésztát, mielőbb a kemencébe került. Ma másra is használhatjuk a szakajtót./

Gyékényből szőnyeget, játékokat is készíthetünk.

Fakéregből és háncsból is fontak őseink kosárféle holmit.

A legszebb s legtartósabb kosár fűzvesszőből készül. A fázfának is sok vízre van szüksége, ezért általában vízparthoz közel terem. Hosszú, hajlós ágai akár a földre is leérhetnek. Ezeket a hosszú hajlékony vesszőket ősszel vágják, majd hántolják, s megszárítva elteszik. /Hántolásnál a vessző vékony kérgét elválasztják a belső fás részétől. Ezt a fás részt használják a kosárfonáshoz./

Használat előtt vízben áztatják, hogy rugalmas legyen, majd elkezdik a kosárfonást.

Nagy kosarat használtak a tüzelő behordására is, s alacsonyabb, nagy kosárba gyűjtötték a kiásott krumplit.

Tárolhatunk kosárban krumplit, hagymát, fokhagymát is.

Ha kedved van, te is megtanulhatod a kosárfonás művészetét, hiszen a magunk készítette tárgyakba a lelkünket is beleadjuk, s így "lelkes tárgyakká" tesszük azokat. Ezeket aztán magunk is jobban szeretjük, s a munka is könnyebben megy velük.

részlet: Czárán Eszter: Világnak virága c. könyvből