Magyarországon az egyik legjobbnak mondott termőhely a Felső-Tisza vidéke, az itt termelt dió ízletes, vékony héjú, jól törhető és hámozható fajta.
A néphit szerint az ilyen termésű fákat az ezeket kedvelő varjak ültetik.
A diókopácsot diószüretkor, szeptember táján kell gyűjteni. Ehhez érdemes kesztyűt húzni, mert lemoshatatlanul sötétbarnára színezi a kéz bőrét. A gyűjtött kopácsot jól szellőző helyen szétterítve alaposan meg kell szárítani, de a már megromlott, penészes részeket előtte és közben el kell távolítani.
Ebből jó fapác készíthető.
A diófa ellenálló, keménysége miatt egyik legértékesebb fa a fafaragók és asztalosok körében.
A diókopácsot olívaolajban megfőzve jó hajkenőt ad.
A dió vértisztító hatású, illetve gyomor- és bélhurut kialakulása esetén is alkalmazzák.
A dió termését (dióbél) sokféleképpen használják a háziasszonyok: sütemények, kalácsok, tészták elkészítésénél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése