Kezdetben - a paraszti háztartásokban - kézi őrlőkő volt. Azonban nagyobb mennyiségű gabona őrlésére a kézi eszköz nem volt alkalmas.
A legősibb gépesített őrlőszerkezet a vízimalom.
túristvándi vizimalom
A vízimalmot maguk a molnárok készítették, javították, így ácsmesternek is kitűnőek voltak.
A molnárok az őrölt gabonából vámot szedtek. Ebből egy összegben fizették meg a földesúrnak, a malom tulajdonosának a bérleti díjat. A maradékból a malmot bérlő molnárok kisebb vagyonra tettek szert.
A folyóvíz sodrása, illetve esése alulról vagy felülről hajtotta meg a lapátkereket, amely azáltal egy hosszú tengelyt forgatott. A tengely benyúlt a malomházba, s a forgó tengely működtette az őrlőszerkezetet.
Az állati erővel hajtott szárazmalom jelentős számban fordult elő Magyarországon.
A szárazmalom egyik fajtája a kerengős malom, amelyben a ló nagy kerületű kereket körbe-körbe járva mozgatta, s hozta forgásba a malomkövet.
A szárazmalom másik változata a taposómalom, más néven tiprómalom.
Ebben az esetben a ló egy helyben járt, s úgy hajtotta a nagyméretű kereket.
Az Alföldön és a Dunántúl egyes részein használtak szélmalmot is. Feltehetően a Hollandiában tanult protestáns diákok hozták az országba a szélmalom hírét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése