Erdei mesterségek
Az erdei foglalkozások közül a legrégebbi a fakitermelés, az ölfavágás.
Elnevezését onnan kapta, hogy a tűzifa számbavételének mértékegysége az öl volt. Nagyon nehéz és veszélyes munka az ölfavágás.
S mint ilyen, nagyon fontos a szervezett, összeszokott munka. Első munkaszervezeti formája a döntőpár volt, majd 6-12 fős bandák alakultak ki, melyeket bandagazda vezetett. A banda tagjai a fadöntők és a gallyazók voltak.
A kereseten igazságosan elosztoztak, azonban a gallyazók feleannyit kaptak, mint a fadöntők. A munkavégzés eszköze sokáig a fejsze volt.
A döntőfűrész csak a XVIII. századtól terjedt el.
A favágás nagy tapasztalatot, odafigyelést igényelt. Tudni kellett, hogy hogyan kell az éket, "hajkot" a fán kihasítani és hol kell a keresztvágást ejteni, hogy a fa a megfelelő irányba dőljön.
A favágók jármas kunyhóban laktak az erdőn. Zsongárnak, (vízhordónak) nagyobb fiút vittek magukkal, aki ott tanulta ki a mesterséget.
A fa alapjául szolgált más mesterségeknek, ipari tevékenységnek. Például hamuzsírégetés, mészégetés, szénégetés, faragás, zsindelykészítés, gyantatermelés, cserkéreghántás.
Régen az eszközök nagy része fából volt. Ezért a tűzifa és az épületfa termelése mellett faragók foglalkoztak a mindennapi eszközök, használati tárgyak előállításával.
A faragók általában specializálták magukat, s ez néha a falvakra is vonatkozott. Egyes helyeken zsindelyt faragtak, máshol kocsirudat, petrencerudat.
A bükki falvakban pl.: Répáshután zsindelyt, lapátnyelet, jármot;
Cserépfalun kocsirudat, petrencerudat;
Dédesen orsót, guzsalyt, rokkát faragtak.
Nagy hagyományai vannak a fazsindely készítésének. Bükkfából, hasítással készült. Külön szakértelmet igényel a megfelelő fa kiválasztása. A legjobban hasadó törzseket választották ki, melyeknek hasadási iránya - száliránya egyenes.
A kiválasztás egyik módja a "kóstolás", amikor a fa törzséből fejszével léket vágtak, mintát vettek. A tapasztaltabbak külső jegyekből ki tudták választani a megfejelő törzseket. (hosszú törzs, finom kéregszerkezet, de megkopogtatták a fa törzsét is, legjobb volt a közepes mélységű hangot adó fa) A megfelelő alapanyag nagyon fontos, mert a jó zsindely 40 évig is eltartott.
Elnevezését onnan kapta, hogy a tűzifa számbavételének mértékegysége az öl volt. Nagyon nehéz és veszélyes munka az ölfavágás.
S mint ilyen, nagyon fontos a szervezett, összeszokott munka. Első munkaszervezeti formája a döntőpár volt, majd 6-12 fős bandák alakultak ki, melyeket bandagazda vezetett. A banda tagjai a fadöntők és a gallyazók voltak.
A kereseten igazságosan elosztoztak, azonban a gallyazók feleannyit kaptak, mint a fadöntők. A munkavégzés eszköze sokáig a fejsze volt.A döntőfűrész csak a XVIII. századtól terjedt el.
A favágás nagy tapasztalatot, odafigyelést igényelt. Tudni kellett, hogy hogyan kell az éket, "hajkot" a fán kihasítani és hol kell a keresztvágást ejteni, hogy a fa a megfelelő irányba dőljön.
A favágók jármas kunyhóban laktak az erdőn. Zsongárnak, (vízhordónak) nagyobb fiút vittek magukkal, aki ott tanulta ki a mesterséget.
A fa alapjául szolgált más mesterségeknek, ipari tevékenységnek. Például hamuzsírégetés, mészégetés, szénégetés, faragás, zsindelykészítés, gyantatermelés, cserkéreghántás.
Régen az eszközök nagy része fából volt. Ezért a tűzifa és az épületfa termelése mellett faragók foglalkoztak a mindennapi eszközök, használati tárgyak előállításával.
A faragók általában specializálták magukat, s ez néha a falvakra is vonatkozott. Egyes helyeken zsindelyt faragtak, máshol kocsirudat, petrencerudat.
A bükki falvakban pl.: Répáshután zsindelyt, lapátnyelet, jármot;
Cserépfalun kocsirudat, petrencerudat;
Dédesen orsót, guzsalyt, rokkát faragtak.
Nagy hagyományai vannak a fazsindely készítésének. Bükkfából, hasítással készült. Külön szakértelmet igényel a megfelelő fa kiválasztása. A legjobban hasadó törzseket választották ki, melyeknek hasadási iránya - száliránya egyenes.
A kiválasztás egyik módja a "kóstolás", amikor a fa törzséből fejszével léket vágtak, mintát vettek. A tapasztaltabbak külső jegyekből ki tudták választani a megfejelő törzseket. (hosszú törzs, finom kéregszerkezet, de megkopogtatták a fa törzsét is, legjobb volt a közepes mélységű hangot adó fa) A megfelelő alapanyag nagyon fontos, mert a jó zsindely 40 évig is eltartott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése