2010. április 1., csütörtök

Nagycsütörtök



Ezen a napon költötte el Jézus az utolsó vacsorát tanítványaival, új szövetséget kötött velük, amelynek alapja a szeretet, s itt alapította meg az Oltáriszentséget:

Urunk Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem, melyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre."
Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre."
(Szent Pál levele a korintusiakhoz 1, 11, 23-26)


Jézus ezen az estén példát adott nekünk arra is, hogy hogyan szolgáljuk embertársainkat. Ő, az Isten Fia megmosta tanítványainak lábát:
Amikor megmosta lábukat, fölvette felsőruháját, újra asztalhoz ült, s így szólt hozzájuk:
"Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg."

(János evangéliuma 13, 12-15)

Jézus az éjszakát a Gecemáni kertben tölti imádsággal, mert tudja, mi vár rá. Azt kéri a tanítványoktól, hogy maradjanak ébren, s virrasszanak Vele. De a tanítványok mind elalszanak, egy se tart ki Ura mellett. Jézus nagyon elszomorodik.

Júdás katonákat hoz, s csókkal árulja el az Isten Fiát.
Azt mondja a katonáknak: "Akit megcsókolok, ő az."
A katonák így fogták el Jézust.
(Júdás később kétségbeesik tette miatt, s ezt mondja: "Elárultam az igaz vért" -, s az áruló fölakasztja magát.)


A harangok elhallgatnak e napon, "Rómába mennek". Kereplők szólnak a templomi csengők helyett is, egészen a föltámadás ünnepéig, vasárnap hajnalig.


Sok vidékünkön gyerekek járták a falut kereplővel, s toját kaptak.
A templomban oltárfosztás van: az oltárokról leveszik a virágokat, a terítőket. Eloltják az örökmcésest, s régen a családok otthon is eloltották a tüzet.
Az asszonyok "keresztet jártak" e napon: végiglátogatták az utcai- és a határban állított kereszteket, s imdákoztak, énekeltek előttük.
A régi ember együtt virrasztott Jézussal, az egész éjszakát imádságban töltötte.


forrás: Czárán Eszter: Világnak virága

Nincsenek megjegyzések: