Két település határos volt egymással. Az egyik község kisebb volt, a másik nagyobb. A határukon állt egy vadkörtefa. A két falu sokat veszekedett ezen a fán, de nem bírtak megegyezni abban, hogy melyiküké legyen.
Két település határos volt egymással. Az egyik község kisebb volt, a másik nagyobb. A határukon állt egy vadkörtefa. A két falu sokat veszekedett ezen a fán, de nem bírtak megegyezni abban, hogy melyiküké legyen.
Gondolt egyet a kisebbik község bírója, és felment Budára, hogy igazságot kérjen Mátyás királytól. Vitt magával ajándékba egy üveg bort és a körtefa levéből egy üveg ecetet.
Amint a király elé engedték, kérte is őt a bíró, hogy adja az ő falujának a vadkörtefát.
Mátyás király meghallgatta a panaszt és megkérdezte, hogy milyen annak a fának a gyümölcse: édes vagy savanyú.
- Savanyú - felelte a bíró.
- Na, elmegyek én, amikor majd terem, és megkóstolom a gyümölcsöt - válaszolt a király.
Elbocsátotta a bírót a király, de előbb megajándékozta egy papagájjal.
Meghallotta ezt a nagyobbik falu bírája. Úgy gondolta, ő is elmegy Budára szerencsét próbálni. Vitt ajándékba egy fél akó bort meg egy üveg ecetet a körtefa levéből.
A király őt is meghallgatta. Ez a bíró is a saját településének kérte a vackorfát. Amikor elpanaszolta a baját, Mátyás megkérdezte tőle is, hogy savanyú vagy édes annak a fának a gyümölcse.
- Édes - felelte a bíró.
- Na majd elmegyek, és megnézem, amikor terem - mondta a király.
Ezt a bírót is megajándékozta, adott neki egy szerecsent. Hazament a falujába a bíró. Látták a szomszéd községbeliek, milyen ajándékot kapott, és irigykedni kezdtek:
- Ejhaj, a nagyobbik falut jobban megajándékozta a király, mint minket.
Ám azonnal megvigasztalódtak, amikor megkérdezték a szerecsentől, hogy mit eszik:
- Citromot, narancsot meg fügét.
- Akkor a mi ajándékunk jobb, mert csak magokat eszik, és még beszélni is tud.
A következő év tavaszán meglátogatta őket Mátyás király. A fához hívatta mindkét falu népét. Azután felszólította a nagyobbik falu bíróját, hogy vegyen egy gyümölcsöt a fáról, és kóstolja meg:
- Édes vagy savanyú? - kérdezte tőle.
- Édes.
Ezután a kisebbik falu bírójával szedetett egy szemet. Tőle is megkérdezte:
- Édes vagy savanyú?
- Savanyú.
- Igazad van! - szólt Mátyás király. - Tietek a vadkörtefa, mert ti igazat beszéltek. A vadkörte sohasem lehet édes, mindig csak savanyú. És aki kis dolgokban hazudik, annak nagyban sem lehet hinni.
Így nyert a kisebbik falu, mert a bírájuk becsületes ember volt.
Két település határos volt egymással. Az egyik község kisebb volt, a másik nagyobb. A határukon állt egy vadkörtefa. A két falu sokat veszekedett ezen a fán, de nem bírtak megegyezni abban, hogy melyiküké legyen.
Gondolt egyet a kisebbik község bírója, és felment Budára, hogy igazságot kérjen Mátyás királytól. Vitt magával ajándékba egy üveg bort és a körtefa levéből egy üveg ecetet.
Amint a király elé engedték, kérte is őt a bíró, hogy adja az ő falujának a vadkörtefát.
Mátyás király meghallgatta a panaszt és megkérdezte, hogy milyen annak a fának a gyümölcse: édes vagy savanyú.
- Savanyú - felelte a bíró.
- Na, elmegyek én, amikor majd terem, és megkóstolom a gyümölcsöt - válaszolt a király.
Elbocsátotta a bírót a király, de előbb megajándékozta egy papagájjal.
Meghallotta ezt a nagyobbik falu bírája. Úgy gondolta, ő is elmegy Budára szerencsét próbálni. Vitt ajándékba egy fél akó bort meg egy üveg ecetet a körtefa levéből.
A király őt is meghallgatta. Ez a bíró is a saját településének kérte a vackorfát. Amikor elpanaszolta a baját, Mátyás megkérdezte tőle is, hogy savanyú vagy édes annak a fának a gyümölcse.
- Édes - felelte a bíró.
- Na majd elmegyek, és megnézem, amikor terem - mondta a király.
Ezt a bírót is megajándékozta, adott neki egy szerecsent. Hazament a falujába a bíró. Látták a szomszéd községbeliek, milyen ajándékot kapott, és irigykedni kezdtek:
- Ejhaj, a nagyobbik falut jobban megajándékozta a király, mint minket.
Ám azonnal megvigasztalódtak, amikor megkérdezték a szerecsentől, hogy mit eszik:
- Citromot, narancsot meg fügét.
- Akkor a mi ajándékunk jobb, mert csak magokat eszik, és még beszélni is tud.
A következő év tavaszán meglátogatta őket Mátyás király. A fához hívatta mindkét falu népét. Azután felszólította a nagyobbik falu bíróját, hogy vegyen egy gyümölcsöt a fáról, és kóstolja meg:
- Édes vagy savanyú? - kérdezte tőle.
- Édes.
Ezután a kisebbik falu bírójával szedetett egy szemet. Tőle is megkérdezte:
- Édes vagy savanyú?
- Savanyú.
- Igazad van! - szólt Mátyás király. - Tietek a vadkörtefa, mert ti igazat beszéltek. A vadkörte sohasem lehet édes, mindig csak savanyú. És aki kis dolgokban hazudik, annak nagyban sem lehet hinni.
Így nyert a kisebbik falu, mert a bírájuk becsületes ember volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése