Ősi mesterség: a kosárfonás

Az embereknek mindig szüksége volt kosárféle eszközökre, amelyekben különféle dolgokat tárolt: gyümölcsöt, zöldséget.

Miből készülnek a kosarak?

A természet sokféle anyagot kínál nekünk:
Kicsi kosarak készülhetnek kukoricacsuhéból.

A csuhét kukoricafosztáskor félreteszik, megszárítják, majd fölhasználás előtt megnedvesítve megcsavarják, a leveleket egymáshoz toldva "szövik" a kosárkákat.
Készülhet a kosár gyékényből is. A gyékény tavak szélén termő növény, nagyon erős, szálas levele van, virága a "buzogány". Gyékényből készül a szakajtó. (A szakajtóba tették a kiszakított kenyértésztát, mielőtt a kemencébe került.)

Fakéregből és háncsból is fontak őseink kosárféle holmit.

A legszebb s legtartósabb kosár fűzvesszőből készül. A fűzfának is sok vízre van szüksége, ezért általában vízporthoz közel terem. Hosszú, hajlós, vékony ágait ősszel levágják, majd hántolják, s megszárítva elteszik. (Hántolásnál a vessző fékony kérgét elválasztják a belső fás résztől. Ezt a fás részt használják a kosárfonáshoz.)

Használat előtt vízben áztatják, hogy rugalmas legyen, majd elkezdődik a kosárfonás.

Nagy kosarat használtak a tüzelő behordására, s alacsonyabb, nagy kosrába gyűjtötték a kiásott krumplit. Mostanában fűzvesszőből kerti asztalt, széket, gyerekjátékot is készítenek.