2009. október 19., hétfő

A kádár mesterség


Hordókat, kádakat, faedényeket (vödör, puttony) készítő mester.

A kádármesterség különösen a nagy múltú történeti borvidékek városaiban (Hegyalja, Gyöngyös-Eger vidéke, Nyugat-Magyarország, Balaton-Felvidék) virágzott. A paraszti kádárok elsősorban magashegyi, erdős területeken dolgoztak.

Az udvarhelyszéki kádárok a készítendő edény mérteinek megfelelően a fűrésszel földarabolták a fatörzset, majd hasítóvas segítségével dongahasábokra hasították.
A kiszárított dongákat faragószéken megtisztították, vájókéssel domború felületűre faragták.

Ezután hosszú kádározó, vagy eresztő gyaluval simára gyalulták. Ha a dongák elkészültek, rakóabroncsba kerültek.

Mindegyiket külön csíptetővel, ráklábbal fogták az első abroncshoz, majd ráhúzták a többi abroncsot is.
Az abroncs régebben hasított, gyalult mogyoróágból készült.




Miután kapoccsal helyreszedik az abroncsozás közben megcsúszott dongákat, következik a befeneklés. Csín- vagy ontoravágóval csínt, vagy fáncot, azaz árkot vágnak az edény alsó szélén, majd körzővel kimérik hozzá a fenékdeszka anyagát.
Végül a legalsó abroncs leütése után behelyezik a feneket.

A kádármunkák ideje a háziiparos-falvakban augusztus végétől novemberig tartott.
Az árut az őszi és téli vásárokon értékesítették.

/a jobboldali kép: Borszállító kocsi, 15. század
a baloldali kép: kádármester /

Nincsenek megjegyzések: