A borkészítés

A szőlőt a présbe teszik, s a levét kinyomják. Így kapják a tiszta szőlőlevet, a mustot. Ezt a borospincében lévő hordókba teszik, s idővel az erjesztő baktériumok munkájának hatására erjedni kezd.

A gazda az erjedés időszakában alacsonyan tartott égő gyertyával megy le a pincébe. Ha a gyertya nem kap oxigént, elalszik, ekkor azonnal ki kell jönni a pincéből, s szellőztetni kell, különben az ember megfulladhat.

Erjedés idején ne menj le a borospincébe!

Amikor a bor letisztult (átlátszó lesz), "lefejtik": másik hordóba töltik úgy, hogy a régi hordó aljára ülepedett "seprő" az új hordóba ne jusson át.
A bort ilyenkor megkostólja a gazda.

Hogyan veszik ki a bort a hordóból?

Régebben a Jóisten teremtette "lopótököt" használták erre, üreges öblös része, s hosszú csöves szára van. A hosszú cső végét a gazda a hordóba eresztette, az öblös részen pedig a lyukat szájába véve szívta föl a hordóból a bort a lopótök öblös részébe, ahonnan az üvegbe vagy kancsóba csurgatta.

Vannak olyan hordók, amelyeknek az alján, oldalt van egy lyuk, ami dugóval van elzárva. Amikor bort akar ereszteni a gazda a hordóból, "csapra veri": kihúzza a dugót, s gyorsan beleüti a csapot, amivel aztán annyi bort "csapol" belőle, amennyit akar.

Néhány hónap múlva újra lefejtik a bort, s így nyeri el a végleges állapotát.

Fehérszőlőből fehérbor készül. Híres fehérszőlő fajtáink a muskotályos szőlőfajták, a Hárslevelű és a Furmint.

A kékszőlőből készül a vörösbor. Kékszőlő a Kékfrankos, a Kadarka.

Világhírű borunk a Tokaji Aszú, aszúszemek fölhasználásával készül:

Az aszúszem olyan szőlőszem, amelyet sokáig hagynak a szőlőtőn, s olyanná zsugorodnak a szemek, mint a mazsola. Ezek a szemek mézédesek.

Láthattad, hogy a gazdának milyen sok munkájába kerül, amíg a bor az asztalunkra juthat. Nemhiába éppen a bort változtatta át Jézus az Utolsó vacsorán az Ő vérévé. A szőlő is áldozatul adja magát az emberét, mint ahogy Jézus is ezt tette értünk.