Egy kis malac

Egy kis malac, röf- röf- röf,
Trombitálgat, töf- töf- töf,
Trombitája víg ormánya ,
földet túrja, döf- döf- döf.

Jön az öreg, meglátja,
Örvendezve kiáltja:
Rajta fiam, röf- röf- röf- röf
Apád is így csinálja!

Most már együtt zenélnek,
Kukoricán megélnek,
Töf-töf-töf-töf, röf-röf-röf-röf,
Ezek ám a legények!

Gárdonyi Géza: Komédiás disznó

Volt egyszer egy komédiás ember. Búzás Jánosnak hívták. Ennek a komédiás embernek volt egy olyan disznója, amelyik különféle tudományokhoz értett.
Tudott kötélen táncolni, gördülő hordón menni és azt görgetni maga alatt; meg tudott állani nemcsak a négy lábán, hanem az orrán is; tudott énekelni, táncolni, számolni. Lehet, hogy értett a csillagászathoz is.
Ahol Búzás János felállította a komédiássátorát, egymást törték az emberek, hogy ezt a tudós disznót megláthassák.
Annyi pénzt szerzett így a disznó Búzás Jánosnak, hogy mindennap egy kalap ezüstforintot rakott el a ládájába.

Hát egyszer elveszett ez a disznó.
Hogyan veszett el, azt ma már sem Búzás János, sem a disznó nem tudja.

A valóság az, hogy a jeles disznó lefeküdt hűselni a komédiásszekér mellé, s Búzás János uram ottfelejtette, mikor továbbhajtott.
A disznó aludt.
Arra ballag Galiba Márton gazda, és meglátva az alvó jószágot, így szól:
- Nini, egy disznó! Megnézi közelebbről, hát látja, hogy nem olyan disznó az, mint amilyenek az ő falujában vannak, hanem valami másfajta.
- Jó lesz ez nekem - mondja. - Bizonyosan az Isten küldte ezt a disznót, hogy legyen a télre néhány méter kolbászom.
Azzal hazahajtja a disznót.

A tudós disznó kedvetlenül engedett a botnak, és bánatosan röfögött Búzás János után. De búzás Jánosnak se híre, se hamva.

- Ne ríjj, koca! - mondotta vigasztalón Galiba Márton.
- Olyan fáin moslékot adok, hogy a király disznója is megnyalná utána a száját.
A tudós disznónak tetszett is a moslék.
A fenekét is kinyalogatta a dézsának.
A saját disznóeszével azt gondolta akkor magában: "Ejnye, de jó ember ez az én új gazdám; megmutatom neki, hogy érdemes vagyok a jóságára."

Azzal felugrott a moslékosdézsa szélére, és katonásan szalutált.

Őszi szántás

Ilyenkor, ősszel is van tennivaló a földeken: az őszi szántás szükséges, mert télen a föld átfagy, tavaszra porhanyóssá válik.
A másik fontos eredmény, hogy kifagy a gyomok gyökérzete.

Vers:

Eke-kísérő

Szántás, szaporodj,
friss föld, fodorodj, -
eke nyomán bő barázda,
sereg varjú bogarássza,
megy egy kisbicegő
barázdabillegető.

Énekelj minden nap!

Itt meghallgathatod a dalt:

Szegény legény vagyok én

Népviselet

Népviseletek

Matyó népviselet

Itt hordták a legcifrább, legszínesebb viseletet.
Summásként, távoli nagy birtokokhoz szerződve keresték kenyerüket.

A megélhetés a két világháború között elég nehéz volt, ennek ellenére sokat adtak az öltözködésre. "Hadd korogjon, csak ragyogjon!" - mondás járta.

Szemben a kor rövid szoknyás viseleteivel, szoknyájuk majd a földig ért, sajátos harang alakjukat az alsószoknyák aljára varrt rendkivül bő fodor adta.
A színes nyári ingüket fellökőnek hivták, téli hosszú ujjú változatát pedig lityának.
Fejükön csavarítós, sátoros, szakállas kendők voltak.A menyasszonyoknak magas és széles koszorú volt a fején.
A férfiak ruházata volt többek között a sokszor két méter bőségű ing, a dúsan hímzett surc (kötény) a magas Bárci kalap, melyet az alacsonytermetű bíró fia hozott divatba a század elején.

"Táncra lábom"

A Kárpát-hazánk területén minden vidéknek megvolt a maga tánca.
Milyen jó volna ezeket ma is szokásba hozni!

Milyen ruhában táncoltak?

Minden táj a maga népviseletében táncolt. Ami közös volt mindegyiknél:

A leányok rakott vagy húzott, térden alul érő szoknyát viselnek fehér hímzett, bő bhúzott ujjú felsőrésszel. Sarkos fekete cipőben táncoltak.

A hajviselet is nagyon fontos: a három ágba font, szalaggal lekötött vagy összefogva csüngő haj a lányságot jelenti. /Az asszonyok kontyba fogták hajukat./

A leány tánc közben nem lógathatja a kezét.

A legény ruhája fehér gatya /a pásztortáncnál/ vagy fekete, szűk nadrág /posztóharisnya a székely táncoknál/. Fején kalap van, s csizmát visel.

A legény tartása egyenes. határozott.

Jeles napok - október 28. Simon-Júdás napja

Október 28. Simon - Júdás napja

Hegyalján ilyenkor kezdték a szüretet. A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához kapcsolódnak.
Erről regula is szól:

Rég felírta Noé Tokaj hegyormára
Hegyaljai kapás várj Simon Judára.

Baranya falvaiban a Simon-Júdás-napi hidegre utalnak a rigmusok:

Eljön a Simon, Júdás
Dideregve fázik a gulyás.

vagy:

Eljön a Simon, Júdás
Dideregve fázik a gatyás.

szegedi változata:

Mögérkezett Simon Júdás
Jaj mán néköd pőregatyás.

Horgoson, Zentán a juhászok elszámoltatásának napja volt.


Közvetlen a szüret után gyakori a szüreti felvonulás, majd az ezt követő bál.


A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött.

Érik a szőlő - magyar népdal

Érik a szőlő
hajlik a vessző,
bodor a levele.

Két szegény legény
szántani menne,
de nincsen kenyere.

Van vereshagyma
a tarisznyában,
keserű magában.

Szolgalegénynek,
hej, a szegénynek
de kevés vacsora.

Petőfi Sándor verse

Petőfi Sándor: A Nap

Mi az a nap? mi az a nap?
Nem is nap az tulajdonkép.
Ugyan mi hát?...hát semmi más,
Mint egy nagy szappanbuborék.
Valami óriásfiú
Kifúja reggel Keleten,
S szétpattan este nyúgaton.
És ez minden nap így megyen.

Énekelj minden nap!

Süss fel nap,
Fényes nap!

Kertek alatt a ludaim
megfagynak.

Itt meghallgathatod a dalt:
Süss fel, nap!

A Szél és a Nap

A Szél és a Nap - népmese

Vitatkozott egy időben a Szél a Nappal. Azon folyt a disputa, hogy melyikük erősebb.

Egyszer azután azt mondta a Nap a Szélnek:
- Tegyünk próbát, amott megy egy köpenyeges ember, próbálkozzunk meg rajta, melyikünk az erősebb, melyikünk veszi le a válláról a köpenyeget.

Hozzáfogott először a Szél, megragadta az ember gallérját, tépte, cibálta előre-hátra a köpenyeget, de mentül erősebben rángatta, a szegény ember annál erősebben burkolta bele magát, s nem engedte elvetetni a köpenyeget.

Mikor aztán a Szél hasztalan kifárasztotta magát, akkor hozzáfogott a Nap: elkezdett mosolyogni az utasra melegen, mindig melegebben. A jámbor lassanként kiburkolta magát a köpenyből, azután levetette egészen, később levetette a kabátját és a mellényét is.

- Látod - mondotta a Nap a Szélnek -, hogy én erősebb vagyok, mint te?

Énekeljünk együtt!

Béreslegény, jól megrakd a szekeret,
Sarjútüske böködi a tenyered.
Mennél jobban böködi a tenyered,
Annál jobban rakd meg a szekeredet.

.

.

Béreslegény mezítláb ment szántani,
A csizmáját otthon hagyta vasalni.

Kilenc kovács nem merte elvállalni,
Mert nem tudott rózsás patkót csinálni.

.

.

Jaj, de nehéz a szerelmet viselni,
Tövis közül kék ibolyát kiszedni.
Mert a tüske böködi a kezemet,

A szerelem szorítja a szívemet.

Itt meghallgathatod a dalt: Béres legény

Dömötör napi szokások

Az ország keleti felében, így az orosházi pusztán is elsősorban Dömötör volt a pásztorok patrónusa.
Dömötör napját juhászújévnek is nevezték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászok gazdáikkal, meghosszabbították, vagy megszüntették a szolgálataikat. A pásztorok ezen a napon mulatságokat rendeztek.
A juhászok a plébánia udvarán főzték a birkapaprikást, a juhásznék rétest és bélest tálaltak.
A juhászok elszámolását bezáró mulatságot nevezték juhászbálnak, juhásztornak és dömötörözésnek is.

A Vendel- és Dömötör-napi ünnepségek már a századfordulótól vesztettek jelentőségükből, s ezzel Szent Mihály-nap szerepe növekedett meg.
Több településen Szent Dömötör napján állatvásárok voltak. Dömötör napjához is fűződik szólás: "Neki minden nap Dömötör napja vagyon", azaz bizonytalan a sorsa, de azt is jelenti, hogy sokat ivott, jót mulatott. "Dömötör juhászt táncoltat" - tartják, azaz egyszerre utal a szólás a mulatságra és az esetleges hiány miatt "megtáncoltatott" juhászra.
A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják.
Turán úgy hitték, hogy a Vasas Szent Péter napján kiűzött patkányok Dömötör napján hagyják el a házat.

Dömötör felé

Dömötör felé jár az idő,
A gulyásnak számolni kő,
Van néki két üszője,
Azon két csöngetője,
Aztat hajtja alá-felé,
Aláfelé, aláfelé, aláfelé.
A szegszárdi csárda felé, csárda felé.
Csárdásnénak odadja,
Korcsmárosnál beissza.
Nincs a gulyásnak marhája -
Igyál Panna, fizetek,
Úgyis terád keresek,
Ne félj, hogy meg nem fizetek, nem fizetek !

Énekelj minden nap!

Itt meghallgathatod a dalt: Szánt a babám

Szánt a babám

Szánt a babám, csireg - csörög, sej, haj, a járom.
Szánt a babám a benedeki határon.
Száraz a föld, hármas eke nem állja,
Szép a babám, Benedeken, sej, haj, nincs párja.

Mondtam, babám, ne rakd meg a, sej, haj, szekeret,
Feltöri a villanyél a kezedet.
Fából van a villa nyele, nem másból,
Feltöri a tenyeredet, sej, haj, csúnyáúl.

A szállást kérő róka - magyar népmese

Weöres Sándor: Regélő

Weöres Sándor: Regélő


Három görbe legényke, róka rege róka,
tojást lopott ebédre, róka rege róka,
lett belőle rántotta, róka rege róka,
a kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
másik meg a fajtáját, róka rege róka,
harmadik az ükapját, róka rege róka,
hozzávágta kalapját, róka rege róka.

A sajtot osztó róka - népmese

Mikor a vadászok hintón mentek vadászni, a sajtot elvesztették.
A róka és a farkas találta meg.

Azt mondja a róka:
- Ketten találtuk meg, úgy illik, hogy igazságosan osztozkodjunk rajta. Ne kapjon az egyik nagyobbat, mint a másik. Majd én kétfelé osztom!
- Azután a közepén kezdte kétfelé rágni.

Mikor a túlsó végére ért, látták, hogy nem egyforma nagy.
- Ez nagyobb! - mondta a róka, s lerágott belőle egy darabot. Akkor meg a másik fele volt a nagyobb, abból rágott le egy darabot.

Addig rágta, osztotta kétfelé, hogy semmi sem maradt.