Mindnyájan ismeritek a gólyahírvirágot. Korán tavasszal, a gólya érkezése idején tele van vele a rét, vízszél, patakpart, aranylik tőle nagy határ mező. Mintha csak mesebeli tündérek csillogtatnák aranyhajukat a tavaszi napsugárban.
Ilyenkor már rég elhordta a szél a gólyahírvirág aranyszirmait. Csak fényes, haragoszöld nagy levelei hintázzák magukat a délesti fuvalomban. Mintha csak mesebeli tündérek terítgetnék, lobogtatnák zöld bársonyköntösüket. Nem is rosszul gondoljátok, hogyha annak gondoljátok. Aranyszirma a gólyahírvirágnak aranyhaj volt valaha, zöld bársonyköntös a zöld bársonylevele, hét határba híres világszép lány maga.
Öreg vízimolnár volt az édesapja a világszép lánynak, ott zúgott a malma csacsogó patakon, oda járt fél ország búzaőröltetni, világszép leányon szemét legeltetni.
Hiszen szép volt a lány, hétszerte szebb a hajnali csillagnál, mikor legszebben tündöklik, de a kevélysége még hetvenhétszerte nagyobb volt, mint a szépsége. Patakmalomnak tiszta kis szobája, tiszta kis szobának hófehér fala, hófehér falon kicsi kristálytükör: egyre abban nézegette magát a vízimolnár lánya.
- Hej, lányom, lányom - zúgolódott az öreg molnár -, csúf dolog az a nagy tükrösködés! Varrás a kezedbe, söprűt a markodba! Szaladj a konyhára, nézz a malomba! Jaj, de nagy öröme telnék benned a te öreg édesapádnak, ha neked meg a dologban telnék örömed!
Vállat vont a világszép lány, mosolygott az ajka, mint a kettéhasadt rózsabimbó. Nem arra termett ő, hogy a dolognak törje a fokát, csak tovább is a tükörbe nézegetett.
- Tükör, van-e nálam szebb?
Egyszer aztán kapta magát az öreg molnár, úgy vágta a malomkőhöz a kristálytükröt, hogy egyszeriben lángliszt lett belőle.
- No, édes lányom, most kérdezd már a tükröt, hogy van-e nálad szebb!
Vállat vont a világszép lány, mosolygott, mint a hasadó hajnal, s odaállt a rozmaringos ablakhoz. Szegény rozmaringok csak úgy éledtek a látásától, bezzeg ő meg se látta a rozmaringokat. Magamagát bámulgatta ablaküveg tükrében.
- Ablak, van-e nálam szebb?
Megharagudott az öreg molnár, kitörte az ablakot, s odaakasztott helyette egy goromba liszteszsákot.
- No, édes lányom, ettől kérdezd meg, van-e nálad szebb!
Könny öntözte a vízimolnár világszép lányának patyolat orcáját, mint mikor liliomról pereg a harmat. Nagy kétségbeesésében beletekintett a patak tükrébe, s egyszerre ragyogó lett az orcája, mint a déli nap. Nincs ehhez fogható tükör a világon. Vize mint a kristály, visszanevet raja, s ha kérdést tesz hozzá, visszafelel rája.
- Patak, van-e nálam szebb?
- Nincsen, nincsen - cseregi, csobogja a csacska patakocska.
A vízimolnár lánya el se ment többet a patakpartról, még a csillagok sugaránál is magát nézegette ezüsttükrében. Búsult az öreg molnár, búsult, de mit tehetett róla szegény feje? Csacsogó patakot ki nem száríthatta, folyását másfelé nem fordíthatta, hiszen az forgatta a malomkereket, hisz abból kereste a kalácskenyeret.
Az öreg vízimolnárnak egyszer dolga akadt a városban. Rábízta a malmot világszép lányára, aki akkor is ott ült a patakparton zöld bársonyruhában, aranyhaját bontogatva a patak tükrében.
- Lányom, édes lányom, majoránnaszálam: beszaladok egy kicsit a városba. Vigyázz addig a malomra, árad a patak, gondod legyen a zsilipre.
- Úgy lesz, apám, úgy lesz - mosolygott a világszép lány, s nem győzte nézni a patakból visszamosolygó képét.
- Patak, van-e nálam szebb?
Ez egyszer nem volt felelgető kedviben a patak. Habzott, tajtékzott, hullámai megdagadtak, átszakajtották a zsilipet, s úgy elragadták magukkal a malmot, hogy az meg se állt, míg szét nem morzsolódott valami alattomos szirten.
Híre-nyoma se volt a patakmalomnak, mire hazaérkezett az öreg, koldusbotra jutott molnár. Világszép lánya akkor is ott ült a parton, aranyhaját lebegtette a szél.
- Patak, van-e nálam szebb?
Az öreg molnár szívét elfutotta a keserűség, ajkáról elszaladt az indulatos mondás:
- Hej, lányom, lányom, hát csak bámuld magad örökké a patak tükrében!
Zöld bársonyköntöse zöld bársony levéllé, aranyhaja aranyszirommá változott abban a percben a világszép molnárlánynak, ő maga gólyahírvirággá. S ha nap süt, ha eső esik, azóta is mindig magamagát bámulja a víz tükrében a vízimolnár lánya, gólyahír virága.
Ilyenkor már rég elhordta a szél a gólyahírvirág aranyszirmait. Csak fényes, haragoszöld nagy levelei hintázzák magukat a délesti fuvalomban. Mintha csak mesebeli tündérek terítgetnék, lobogtatnák zöld bársonyköntösüket. Nem is rosszul gondoljátok, hogyha annak gondoljátok. Aranyszirma a gólyahírvirágnak aranyhaj volt valaha, zöld bársonyköntös a zöld bársonylevele, hét határba híres világszép lány maga.
Öreg vízimolnár volt az édesapja a világszép lánynak, ott zúgott a malma csacsogó patakon, oda járt fél ország búzaőröltetni, világszép leányon szemét legeltetni.
Hiszen szép volt a lány, hétszerte szebb a hajnali csillagnál, mikor legszebben tündöklik, de a kevélysége még hetvenhétszerte nagyobb volt, mint a szépsége. Patakmalomnak tiszta kis szobája, tiszta kis szobának hófehér fala, hófehér falon kicsi kristálytükör: egyre abban nézegette magát a vízimolnár lánya.
- Hej, lányom, lányom - zúgolódott az öreg molnár -, csúf dolog az a nagy tükrösködés! Varrás a kezedbe, söprűt a markodba! Szaladj a konyhára, nézz a malomba! Jaj, de nagy öröme telnék benned a te öreg édesapádnak, ha neked meg a dologban telnék örömed!
Vállat vont a világszép lány, mosolygott az ajka, mint a kettéhasadt rózsabimbó. Nem arra termett ő, hogy a dolognak törje a fokát, csak tovább is a tükörbe nézegetett.
- Tükör, van-e nálam szebb?
Egyszer aztán kapta magát az öreg molnár, úgy vágta a malomkőhöz a kristálytükröt, hogy egyszeriben lángliszt lett belőle.
- No, édes lányom, most kérdezd már a tükröt, hogy van-e nálad szebb!
Vállat vont a világszép lány, mosolygott, mint a hasadó hajnal, s odaállt a rozmaringos ablakhoz. Szegény rozmaringok csak úgy éledtek a látásától, bezzeg ő meg se látta a rozmaringokat. Magamagát bámulgatta ablaküveg tükrében.
- Ablak, van-e nálam szebb?
Megharagudott az öreg molnár, kitörte az ablakot, s odaakasztott helyette egy goromba liszteszsákot.
- No, édes lányom, ettől kérdezd meg, van-e nálad szebb!
Könny öntözte a vízimolnár világszép lányának patyolat orcáját, mint mikor liliomról pereg a harmat. Nagy kétségbeesésében beletekintett a patak tükrébe, s egyszerre ragyogó lett az orcája, mint a déli nap. Nincs ehhez fogható tükör a világon. Vize mint a kristály, visszanevet raja, s ha kérdést tesz hozzá, visszafelel rája.
- Patak, van-e nálam szebb?
- Nincsen, nincsen - cseregi, csobogja a csacska patakocska.
A vízimolnár lánya el se ment többet a patakpartról, még a csillagok sugaránál is magát nézegette ezüsttükrében. Búsult az öreg molnár, búsult, de mit tehetett róla szegény feje? Csacsogó patakot ki nem száríthatta, folyását másfelé nem fordíthatta, hiszen az forgatta a malomkereket, hisz abból kereste a kalácskenyeret.
Az öreg vízimolnárnak egyszer dolga akadt a városban. Rábízta a malmot világszép lányára, aki akkor is ott ült a patakparton zöld bársonyruhában, aranyhaját bontogatva a patak tükrében.
- Lányom, édes lányom, majoránnaszálam: beszaladok egy kicsit a városba. Vigyázz addig a malomra, árad a patak, gondod legyen a zsilipre.
- Úgy lesz, apám, úgy lesz - mosolygott a világszép lány, s nem győzte nézni a patakból visszamosolygó képét.
- Patak, van-e nálam szebb?
Ez egyszer nem volt felelgető kedviben a patak. Habzott, tajtékzott, hullámai megdagadtak, átszakajtották a zsilipet, s úgy elragadták magukkal a malmot, hogy az meg se állt, míg szét nem morzsolódott valami alattomos szirten.
Híre-nyoma se volt a patakmalomnak, mire hazaérkezett az öreg, koldusbotra jutott molnár. Világszép lánya akkor is ott ült a parton, aranyhaját lebegtette a szél.
- Patak, van-e nálam szebb?
Az öreg molnár szívét elfutotta a keserűség, ajkáról elszaladt az indulatos mondás:
- Hej, lányom, lányom, hát csak bámuld magad örökké a patak tükrében!
Zöld bársonyköntöse zöld bársony levéllé, aranyhaja aranyszirommá változott abban a percben a világszép molnárlánynak, ő maga gólyahírvirággá. S ha nap süt, ha eső esik, azóta is mindig magamagát bámulja a víz tükrében a vízimolnár lánya, gólyahír virága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése