Farsang

A télen elhullt állatok teste s a földre hullott növények levele az enyhébb időben bomlani kezd, s az ember lelke is vele "bomlik": Farsang idején az ember gyakran fölrúgja az isteni törvényt, amely egész évben szabályozta az életét, s sokszor úgy viselkedik, mintha a Jóistent nem is ismerné. Ilyenkor az ember kipróbálja, milyen Isten nélkül. A végére elege lesz a mértéktelenségből, kitombolva magából a rosszaságot, tiszta lélekkel csöndesedik el a böjt idejére.

Farsang az esküvők, lakodalmak ideje is.
"Farsang farkának" nevezzük az utolsó víg szombat estétől húshagyókedd éjfélig tartó három napot.
Nevét onnan kapta, hogy régen a másnapján - hamvazó szerdán - kezdődő negyvennapos húsvéti böjti időszak teljes hústilalommal járt.

Hamvazószerda nevének eredete: az őskeresztények vezeklésként hamuval szórták be a fejüket. A XII. századtól általános egyházi szertartássá vált a hamvazkodás. A templomban azt a hamut használták erre a célra, amely az előző évi szentelt barka elégetésével keletkezett. Mise előtt a pap megszentelte a hamut, majd az eléje járuló hívek homlokát megjelölte vele. Közben a következő mondatot mondta: Emlékezzél meg ember, hogy porból lettél és porrá leszel. Húshagyókedden - húshagyatkor - igazi karneváli hangulat uralkodott.
Az ezt követő szerda már hamvazószerda, a böjt első napja.

(Böjtnek a húsvéra: Jézus föltámadására várakozó időszakot nevezzük, amikor megtartóztatjuk vágyainkat Jézus iránti szeretetből, mert értünk szenvedett, s meghalt a kereszten.)

forrás: (részlet: Világnak virága c. könyvből)