2009. december 25., péntek

Honnan ered a "karácsony" szavunk?



Vegyük ki a magánhangzókat a szóból!
Marad k r cs ny. Tegyünk a mássalhangzók közé "e" betűket: kerecsen(y). Karácsony szavunk a kerecsensólyom szóból eredhet, annál is inkább, mert a Székelyföldön szokás volt, hogy karácsony napján kerecsenysólymokat eresztettek szabadon.


A kerecsensólyom nálunk, magyaroknál ősidők óta szent madár, fényhozó madarunk, a turul.
Turul madarunk a Szentlélek jelölője is. Fényhozó madár, a Fény, pedig maga Jézus.
Karácsonykor a kunok sólyomavatási ünnepet is tartottak.
A sólyomeresztés emléke lehet, hogy az éjféli misén madarakat engedtek el a templomban.

Egy dunántúli betlehemező dal így szól:

"Te kis madárkák szálljatok ide:
Itt fekszik Jézus jászolba téve,
Fülemüle, stiglicke,
Szép kanári, csízecske
Szóljatok ékesen.
Kik vannak e háznak drága lakosi.
Kik Betlehembe jött pásztori,
Itt született Isten fia.
Egy kis gyermekecske,
Angyaloktul származott
Egy szép kisdedecske.
Annyi gyöngyök, annyi könnyek
Érte hullanak.
A mennyei drága vizek
Lelkünkre folynak."

(Részlet: Czárán Eszter: Világnak virága c. könyvéből)

2 megjegyzés:

sat. írta...

Kedves Babóca!
Köszönjük jókívánságod /- épp a "legmegfelelőbb heyre" címzéd).
Minden jóut kívánunk mü es Néked s Szerettidnek az eljövendő nehez évekbe' is.
I. s T.

Babóca írta...

Köszönöm szépen!