Antal remete

Remete Szent Antal a IV. században élt. Vértanú akart lenni, de mivel senki sem akarta őt megölni hite miatt, a pusztába ment, hogy egyedül Istennek szentelje életét.
Ott állandóan kísértette őt az ördög: ezüstöt, aranyat ígért neki.
(Kísértés éri az embert, amikor az ördög valami Istennek nem tetsző dologra akarja rávenni, s az emberen múlik, hogy ellenáll-e neki vagy gyönge hozzá. Imádsággal legyőzhetjük a kísértéseket.)
Remete Szent Antal 105 esztendős korában halt meg, két tanítványa temette el. Sírjának helyét senkinek nem árulták el, ereklyéire mégis rátaláltak.

A legenda szerint egyszer a bizánci császár lányát, Zsófiát ördögök szállták meg, s az ördögök azt mondták a leánynak, hogy csak Szent Antal ereklyéjével ázhetik ki őket. Ekkor Teofilus indult a szent holttestének keresésére, s Gábor arkangyal áruléta el neki, hogy hol keresse azt. Madár mutatta meg a sírhelyet, amelynek tövéből tiszta vízű forrás csörgedezett. A püspök az ereklyéket megtalálta, s visszatérve, Zsófiából kilenc ördögöt űzött ki.

Az emberek betegségben Szent Antalhoz imádkoztak.

Szent Antal a háziállatok védőszentje. Jele a disznó.
A T alakú keresztnek egyiptomi- vagy "antalkereszt" a neve, amelyet megszentelve járvány, bőrbetegség, kígyómarás távoltartására viseltek.

Katolikus népünk tűzvész és kísértés ellen Szent Antalhoz imádkozott.

Egy rövid imát olvashatsz itt a sátán kísértései ellen, amit te is imádkozhatsz, ha úgy érzed, rosszra csábulnál:

"Sátán, ne kísérgess engem, mer' van nekem fejem,
Úrjézus velem, Mária mellettem, senki ellenem, amen."

(Ipolytarnóc, Erdélyi Zsuzsa gyűjtése)