A Kárpátok lábánál, a rónaságból kiemelkedő magányos sziklakúpon áll Munkács harci dicsőséggel övezett vára.Korjatovics Tódor herceg alakíttatta át, amikor még az öregapám öregapja se élt. Ő építtette a lakótornyot, melyet később "öreg toronynak" neveztek. Az öreg torony alatt egy mély kutat vájatott a sziklába, emberfeletti munkával. A herceg azonban el volt keseredve, mert a vájárok már átvájták az egész várhegyet, a csúcsától egészen az aljáig, de víz még mindig nem volt a kútban.
Elkeseredésében a herceg egyszer így kiáltott fel.
- Egy zsák aranyat adok annak, aki vizet varázsol a kútba.
Hirtelen csak elébe toppan egy kis sötét bőrű mokány emberke.
- Ha jól hallottam, herceg, egy zsák aranyat ígértél annak, aki megcsinálja, hogy legyen a várkútban víz.
- Úgy is van - felelte Tódor herceg.
A kis mokány ember erre a kútba ugrott. A mélyből moraj hallatszott és kéngáz csapott ki, utána pedig megcsillant a víz.
A kis ember kibújt a kútból, s azzal búcsúzott el a hercegtől, hogy másnap eljön a zsák aranyért, addig készítse elő. Tódor herceg csak most döbbent rá, hogy elhamarkodott ígéretet tett. Honnan vegyen ő most hirtelen annyi temérdek aranyat?
A herceg udvari bolondja látta, hogy gazdája teljesen odavan. Odasompolygott hozzá és megkérdezte:
- Miért vagy annyira elszomorodva, komám?
- Még kérded? Hát honnan vegyem azt a a sok aranyat, amig meggondolatlanul megígértem.
- Kikötötted-e, milyen nagy legyen az a zsák? Nem? Hát akkor nincs baj. Lökj neki oda egy kis zsákocskát.
A herceg úgy is tett. Amikor a kis emberke másnap eljött az aranyért, odalökött neki egy apró kis zsákocskát.
A kis emberke méltatlankodni kezdett, de a herceg kioktatta, hogy hát az alkuban nem volt meghatározva, milyen nagy lesz a zsák.
Pedig a kis emberke maga volt Belzebub, és dühében, hogy őt, a vén ördögöt, így becsapták, belevetette magát a kútba, s még most is lehet hallani néha, amint ott a kút mélyében dühöng.
A kis ember kibújt a kútból, s azzal búcsúzott el a hercegtől, hogy másnap eljön a zsák aranyért, addig készítse elő. Tódor herceg csak most döbbent rá, hogy elhamarkodott ígéretet tett. Honnan vegyen ő most hirtelen annyi temérdek aranyat?
A herceg udvari bolondja látta, hogy gazdája teljesen odavan. Odasompolygott hozzá és megkérdezte:
- Miért vagy annyira elszomorodva, komám?
- Még kérded? Hát honnan vegyem azt a a sok aranyat, amig meggondolatlanul megígértem.
- Kikötötted-e, milyen nagy legyen az a zsák? Nem? Hát akkor nincs baj. Lökj neki oda egy kis zsákocskát.
A herceg úgy is tett. Amikor a kis emberke másnap eljött az aranyért, odalökött neki egy apró kis zsákocskát.
A kis emberke méltatlankodni kezdett, de a herceg kioktatta, hogy hát az alkuban nem volt meghatározva, milyen nagy lesz a zsák.
Pedig a kis emberke maga volt Belzebub, és dühében, hogy őt, a vén ördögöt, így becsapták, belevetette magát a kútba, s még most is lehet hallani néha, amint ott a kút mélyében dühöng.
(népmonda)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése