Aesopus - A holló és a róka

Sajtot talált a holló, fölvitte a fára.
Róka koma a sajtot nagyon megkívánta.

Magas a fa, magasan ül a holló rajta.
Csõrébõl a zsákmányát azért is kicsalja!

"Holló asszony – szól neki –, örülök, hogy látom;
nincs kegyednél gyönyörûbb madár a világon!"

Fönn a holló hallgat, és szorítja a sajtot.
A róka vár, majd úgy tesz, mint aki elcammog.

Lép egyet, és morog, hogy a holló is hallja:
"De mit ér a szépség, ha rút hozzá a hangja!"

"Rút a hangom? – A hollót elfutja a méreg,

s károgni kezd: – Ez neked nem elég szép ének?"

"De még milyen!" – nevet a róka, és a sajttal,
mit a holló kiejtett, vidáman elnyargal.