Szüret

Szüretkor megélénkült a szőlőhegy.
A régi időkben a szüreti munkák idején bezártak az iskolák, szabadságot kaptak a katonák, és a bíráskodás is szünetelt, készült a falvak, városok apraja-nagyja, hiszen az év egyik legfontosabb eseménye jött el.

A szüret általában zajkeltéssel indult, pisztolydurrogtatással, vagy riogatással. Ezt követően indulhatott a munka.



A szedő lányok, asszonyok görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét. Gyűjtőedénybe tették a fürtöket, ami ehetett vödör, kézi puttony, sajtár, szedőkosár.

Amikor az edény megtelt, a szedő kiáltott a puttonyosnak, aki a hátára vette - a régen fa, ma már inkább alumínium - edényt, puttonyt, begyűjtötte a szőlőt, s vitte a présházhoz.

Préselés előtt összezúzták a szemeket, régen taposva, manapság darálóval.

Ezután kezdődhetett a borkészítés. A munkavégzés alatt jellemző volt a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás.

Mustkóstolás, az előző évi termés ízlelgetése, szőlő levétől ragacsos kezek szorgos munkálkodása, a szőlőtőkék között önfeledten hempergőző gyermekek vidám hancúrozása, fiatal párok kacér évődése, az árnyékban üldögélő öregek múlton való merengése alapozza meg a feledhetetlen szüreti hangulatot.

A szüret a búcsúzás ideje is. Elköszönés a nyártól.


Képek a szüretről: