2008. október 14., kedd

Malmok

A nyáron learatott gabonát igyekeztek minél finomabbra összetörni.
Kezdetben - a paraszti háztartásokban - kézi őrlőkő volt. Azonban nagyobb mennyiségű gabona őrlésére a kézi eszköz nem volt alkalmas.





A legősibb gépesített őrlőszerkezet a vízimalom.


túristvándi vizimalom



A vízimalmot maguk a molnárok készítették, javították, így ácsmesternek is kitűnőek voltak.




A molnárok az őrölt gabonából vámot szedtek. Ebből egy összegben fizették meg a földesúrnak, a malom tulajdonosának a bérleti díjat. A maradékból a malmot bérlő molnárok kisebb vagyonra tettek szert.

A folyóvíz sodrása, illetve esése alulról vagy felülről hajtotta meg a lapátkereket, amely azáltal egy hosszú tengelyt forgatott. A tengely benyúlt a malomházba, s a forgó tengely működtette az őrlőszerkezetet.


Az állati erővel hajtott szárazmalom jelentős számban fordult elő Magyarországon.




A szárazmalom egyik fajtája a kerengős malom, amelyben a ló nagy kerületű kereket körbe-körbe járva mozgatta, s hozta forgásba a malomkövet.




A szárazmalom másik változata a taposómalom, más néven tiprómalom.
Ebben az esetben a ló egy helyben járt, s úgy hajtotta a nagyméretű kereket.




Az Alföldön és a Dunántúl egyes részein használtak szélmalmot is. Feltehetően a Hollandiában tanult protestáns diákok hozták az országba a szélmalom hírét.

Nincsenek megjegyzések: