tag:blogger.com,1999:blog-37907363176694289342024-02-19T07:34:23.525+01:00Isten tenyerénBabócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.comBlogger405125tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-64631433159998211972010-11-26T14:13:00.000+01:002010-11-26T14:13:21.371+01:00Elköltöztem!<div style="text-align: center;">Új helyre költöztem!</div><div style="text-align: center;">Őszintén remélem, továbbra is benéztek hozzám. </div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><strong><span style="font-size: x-large;"><a href="http://istentenyeren1.blogspot.com/">A folytatás itt található!</a></span></strong></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">Viszontlátásra!</div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-72905206626969808642010-11-25T10:10:00.001+01:002010-11-25T10:11:02.657+01:00Őszi versek<div style="text-align: center;"><strong>Máté Imre: Ősz</strong></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">Későn ébred</div><div style="text-align: center;">már a Nap,</div><div style="text-align: center;">nem sürgeti</div><div style="text-align: center;">pittypalatty.</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">Tartós eső<br />
csepereg,</div><div style="text-align: center;">hullanak a</div><div style="text-align: center;">levelek.</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">A játszótér</div><div style="text-align: center;">üresen</div><div style="text-align: center;">didereg a</div><div style="text-align: center;">hidegben.</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><br />
<div style="text-align: center;"><strong><br />
</strong><br />
<strong>Móricz Zsigmond: Jó a ropogó…</strong></div><div style="text-align: center;"></div><div style="text-align: center;"><strong><br />
</strong></div><div style="text-align: center;">Jó a ropogó</div><div style="text-align: center;">piri mogyoró</div><div style="text-align: center;">Mackó uram szereti</div><div style="text-align: center;">bokrában felkeresi.</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">Egy tenyere</div><div style="text-align: center;">tele vele,</div><div style="text-align: center;">a másikkal</div><div style="text-align: center;">úgy csap bele.</div><div style="text-align: center;">Meghámozza, lám, lám,</div><div style="text-align: center;">és bekapja, hám! hám!</div><div style="text-align: center;">Ha teleszed egy mancsot,</div><div style="text-align: center;">vígan eszi és csámcsog.</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">Jó a mogyoró</div><div style="text-align: center;">piri mogyoró.</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;"> </div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-30610759176839378332010-11-25T10:05:00.000+01:002010-11-25T10:05:44.741+01:00Fésűs Éva: A sündisznócska<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQHaYGaeHNjmCULtpQkvcU5CQji7UC-4YpAX3xzeMkm25SpHkgQILvrusgafWJ8BiXFIpnG0Fmz30NZeE3Ta7Beqb_RfZKLUKcXmMUEzOhKEA-APyKPlZhpRu4E4BN82TdgDzYmSEI4Dg/s1600/SNDISZ%257E1.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="235" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgQHaYGaeHNjmCULtpQkvcU5CQji7UC-4YpAX3xzeMkm25SpHkgQILvrusgafWJ8BiXFIpnG0Fmz30NZeE3Ta7Beqb_RfZKLUKcXmMUEzOhKEA-APyKPlZhpRu4E4BN82TdgDzYmSEI4Dg/s320/SNDISZ%257E1.JPG" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">Tegnap korán esteledett</div><div style="text-align: center;">Sündisznócska ágyat vetett.</div><div style="text-align: center;">Ágyat vetett az avarba,</div><div style="text-align: center;">kicsinyeit betakarta.</div><div style="text-align: center;"><br />
</div><div style="text-align: center;">Fújhat a szél szakadatlan</div><div style="text-align: center;">Melenget a mohapaplan.</div><div style="text-align: center;">Jó puha a földi fészek</div><div style="text-align: center;">Aludjatok kis tüskések.</div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-57534866892891692312010-11-25T09:59:00.000+01:002010-11-25T09:59:29.187+01:00Mondóka<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQiRNHm98AoH60YEMBOpPvxX_4n3pODT1hjJ0ca4Be0rUVM6jcX2dTGTdD0Z0VWve21Rxuo1VEjlHxKBfLLW1alTzGyau-cqXLx5OjV-IE6f7LtllLWOWiyl14oScwy_Si9JofXqeDfMQ/s1600/a52.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjQiRNHm98AoH60YEMBOpPvxX_4n3pODT1hjJ0ca4Be0rUVM6jcX2dTGTdD0Z0VWve21Rxuo1VEjlHxKBfLLW1alTzGyau-cqXLx5OjV-IE6f7LtllLWOWiyl14oScwy_Si9JofXqeDfMQ/s400/a52.gif" width="400" /></a></div><div style="text-align: center;"><br />
Katalinka, szállj el! </div><div style="text-align: center;">Jönnek a törökök; </div><div style="text-align: center;">Sós kútba tesznek, </div><div style="text-align: center;">Onnan is kivesznek; </div><div style="text-align: center;">Kerék alá tesznek; </div><div style="text-align: center;">Onnan is kivesznek; </div><div style="text-align: center;">Ihol jönnek a törökök, </div><div style="text-align: center;">Mindjárt utol érnek! </div><div style="text-align: center;"><br />
</div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-34916171478902769602010-11-25T09:58:00.000+01:002010-11-25T09:58:00.549+01:00November 25. - Katalin napja<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQhISe4H5mY9z3AcrIBKEbVGJBXU4qYyYie2cy-sajmAb_2M6FhRihHJnpWumuli9jTqwccIAeRWt9i8puJqp2kCP0z9FXUewQzMIA13koSs8jFv_iKpIh5o4bh_JKcqkEzx9iHlIwpXo/s1600/3208646_nagy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" ox="true" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiQhISe4H5mY9z3AcrIBKEbVGJBXU4qYyYie2cy-sajmAb_2M6FhRihHJnpWumuli9jTqwccIAeRWt9i8puJqp2kCP0z9FXUewQzMIA13koSs8jFv_iKpIh5o4bh_JKcqkEzx9iHlIwpXo/s320/3208646_nagy.jpg" width="320" /></a></div><br />
A vidéki emberek sokféle előjelből tudnak következtetni az időjárás változásaira. <br />
Az év egyes napjaihoz fűződő időjóslások többnyire névnapokhoz vagy naptári ünnepekhez kötődnek, ezek közül a legismertebbeket rigmusokkal is megörökítették.<br />
<br />
Ha <strong>Erzsébet</strong> (november 19.) megrázza dunyháját akkor havazás várható, ha pedig <strong>Katalin</strong> (november 25.) kopog, Karácsony locsog, vagy fordítva.<br />
<br />
<strong>András napja</strong> (november 30.) elsősorban varázsló nap, a kíváncsi lányok ezen a napon kívánják megtudakolni, ki lesz jövendőbelijük, mikor fognak férjhez menni. Eleink az időjárás kifürkészésére, elsősorban a tél milyenségére is használtak egy érdekes praktikát. Levágtak a nyersbükkfáról egy nagy forgácsot, ha száraz volt, meleg télre, ha nedves volt a forgács, akkor hideg télre számíthattak.Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-21676436630496779392010-11-11T00:04:00.000+01:002010-11-11T00:04:00.652+01:00Énekelj minden nap!<div align="center"><strong>Ludasim, pajtásim<br /><br /></strong>(magyar népdal,<br />Kallós Zoltán gyűjtése)</div><br /><br /><div align="center"></div><p><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537428895670811058" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; CURSOR: hand; HEIGHT: 149px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh1BYiFNPKq_tD4qfth1gr9vOI-YMYpGB3KgIoG-Gh4vCMwLWlvsKxITkV-H1g4h6pOvlRMF_jCoR2KckL2su4oZwZKZWRnAybFVw_1Qca1Ui9_tbBTcTwtupa2LwPR3RitpjPypfu6-GE/s400/images_vdgy-0309.jpg" border="0" /></p><p align="center"><strong></strong></p><p align="center"><strong><a href="http://db.zti.hu/kallos/mp3/10060b.mp3">Itt meghallgathatod a dalt!</a></strong></p><p align="center"><br /></p><div align="center"></div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-61075575740945708132010-11-11T00:02:00.001+01:002010-11-20T08:50:38.245+01:00Mondókák Márton-napra<div align="left">„Egyél libám, egyél már,<br />
Nézd a napot, lemegy már,<br />
Éjfél tájba, nyolc órára,<br />
Esti harangszóra,<br />
Hipp, hopp, hopp.”</div><div align="right"><br />
„Ködös Márton után<br />
Enyhe telet várhatsz,<br />
Havas Márton után<br />
Farkast soká láthatsz.<br />
Szent Erzsébet-napja<br />
Tél elejét szabja,<br />
Az András-napi hó<br />
A vetésnek nem jó.”</div><div align="left"><br />
Nincs szebb állat, mint a lúd,</div>nem kell neki gyalogút.<br />
Télen, nyáron mezítláb,<br />
úgy kíméli a csizmát.Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-11485365869622813942010-11-11T00:01:00.000+01:002010-11-11T00:01:02.207+01:00Márton-napi hagyományok<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAPYb6uXmXH3OJYLLgiv4UGbLYulxDUlPFcwdIjWgBIsvVrYpWNdeYzgYicnk22sJmjNX_qWj28mmuh-qx-UlRh_gSxpgkUQhJGVMdLCbn81BSM01YV-m82eG_aTJYXeWdaAseSMAgA5A/s1600/2330-marton-napi-vigassagok-pannonhalman.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537427452698170706" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; CURSOR: hand; HEIGHT: 258px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAPYb6uXmXH3OJYLLgiv4UGbLYulxDUlPFcwdIjWgBIsvVrYpWNdeYzgYicnk22sJmjNX_qWj28mmuh-qx-UlRh_gSxpgkUQhJGVMdLCbn81BSM01YV-m82eG_aTJYXeWdaAseSMAgA5A/s400/2330-marton-napi-vigassagok-pannonhalman.jpg" border="0" /></a><br /><div><strong>Lúd és újbor</strong><br /><br />Szent Márton és a lúd kapcsolatára vonatkozóan több magyarázatot is ismerünk. A legelterjedtebb az a legenda, mely szerint Szent Márton a ludak óljába bújt, hogy püspökké választása elől kitérjen, de a ludak gágogása elárulta rejtekhelyét.<br /><br />A középkorban a jeles szent tiszteletére bort ittak és kövér ludat ettek, ugyanis az akkori naptárakban az óév utolsó jeles napjának számított.<br /><br />Szent Márton lúdja kifejezés - főként a Dunántúlon - utal a nap jellegzetes ételére és az egykori földesúri járandóságra. Ilyenkor már le lehet vágni a tömött libát. "Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik" - tartották. Márton-napon országszerte lakomákat rendeztek, hogy egész esztendőben bőven ehessenek, ihassanak. Szent Márton napjára általában megforr az újbor. "A bornak Szent Márton a bírája" - tartja a mondás. Úgy gondolták, minél többet isznak, annál több erőt és egészséget vesznek magukba.<br /><br />Néhány szólásunk is megörökítette Márton lúdját, pl. "Sok Szent Márton lúdja elkelt azóta", mely az idő múlására vonatkozik, hogy bizony régen volt az már! A "kövér, mint Szent Márton lúdja" mondás aligha szorul magyarázatra.<br /><br /><strong>Szent Márton gazdasági határnap<br /></strong><br />Márton-nap a 14. századi krónikákban határnapként szerepel: a tisztújítás, fizetés, jobbágytartozás lerovásának napja volt.<br /><br />A Szent György-napkor, április 24-én legelőre hajtott jószágok az ősz beálltával végképp az istállóba kerültek. A magyar nyelvterület különböző részein, illetve az állatfajtáktól függően Szent Mihály (szeptember 29.), Vendel (október 20.), Dömötör (október 26.) és végezetül Szent Márton (november 11.) voltak az állatbehajtás jeles napjai.<br /><br /><strong>Márton-nap a néphagyományban</strong><br /><br />Márton napját egykor az egész országban számon tartották a pásztorok. Élő szokásként legtovább Vas megyében maradt meg a Márton-napi vesszőhordás és a pásztorok megajándékozása. A disznópásztorok felkeresték azokat a házakat, ahonnan állatokat hajtottak a legelőre, és vesszőket vittek ajándékba a gazdáknak.<br />Ez volt a Szent Márton vesszeje, melyről azt tartották, ahány ága van, annyit malacozik majd a disznó. Köszöntőt is mondtak. A szokás még élénken élt az emberek emlékezetében az 1960-as években. </div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-67914786211572875502010-11-11T00:00:00.009+01:002010-11-11T00:00:05.425+01:00November 11. - Szent Márton napjaSzent Márton püspök 316-ban (vagy 317-ben) született a Római Birodalom Pannónia tartományában, római katonatiszt fiaként. Szülőhelyeként Savariát jelölik meg. Szülei néhány évvel később Ticiniumba (Pavia) költöztek. Márton 328-ban – szülei tiltakozása ellenére – katekumen (hitújonc) lett. 331-ben sorozták be a római hadseregbe, és mint lovas testőrtisztet Galliába vezényelték.<br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537424152826522146" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 200px; CURSOR: hand; HEIGHT: 273px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi2ETQPZHO8GT-9RdOzeFIiR29ZLuw3-CdBwC0VTUGU0wb0t8seo7NaKdEcXh2kMMck0gG1Wg70MTfdem4InMcXeftCbB62b2dTa_aGK4_z6LoQ8QUQXA9czqmtzRZ7fDAeW9LSyOxzV6Y/s400/marton.jpg" border="0" /><br />A legenda szerint 334-ben a galliai Ambianum (Amiens) városkapuja előtt találkozott egy fázó koldussal. Köpenyét kettéhasította és egyik felét a koldus vállára terítette.<br />A következő éjszaka álmában megjelent Krisztus a fél köpenybe burkolózva, mert ő volt, akit koldusnak vélt.<br />Márton hamarosan kilépett a hadseregből, és 334 táján megkeresztelkedett, majd téríteni indult kelet felé egészen a Dunántúlig.<br />Hazatérve édesanyját is megtérítette. 359-ben Poitiers közelében telepedett le, hogy Hilarius püspök mellett lehessen. Turones (ma: Tours) városának polgárai 371-ben püspökké választották.<br />A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország egyik vallási központja lett. Hívei és szerzetesei tiszteletétől övezve halt meg 397-ben.<br /><br />A hagyomány szerint november 8-án hunyt el, és november 11-én temették el. Temetésének időpontja vált emléknapjává. Szent Márton volt az első olyan szent, aki nem mártírként halt meg.<br /><br />A Legenda Aurea a szent számos csodáját beszéli el, többek között gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, a rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését.Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-76267309534060339642010-11-09T10:04:00.001+01:002010-11-09T10:05:22.305+01:00Figyelmetekbe ajánlom ezt a csodaszép népdalt!<strong>Repülj madár, repülj!</strong><br /><strong></strong><br /><br /><object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/TBiANzXiPa4?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/TBiANzXiPa4?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-66276999035902536822010-11-09T09:53:00.001+01:002010-11-09T10:04:20.949+01:00Weöres Sándor: Ha a világ rigó lenne<div align="center">Ha a világ rigó lenne,<br />kötényemben ő fütyülne,<br />éjjel-nappal szépen szólna,<br />ha a világ rigó volna.<br /><br />De ha a világ rigó lenne,<br />kötényembe nem is férne,<br />kötényem is honnan volna,<br />ha az egész világ rigó volna.</div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-33680054037015530732010-11-09T09:11:00.012+01:002010-11-09T09:53:29.768+01:00Akikkel találkozhatsz a téli madáretetőben<strong>Mezei veréb<br /></strong><div><div><div><div><div><br /><div>Hossza 12,5-14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. Feje teteje, halántéka és nyakszirtje vörösbarna. Szemsávja, a szeme alatt levő sáv, hátsó fültájék-foltja, állát-torkát beborító nagy folt, fekete. Pofája és nyaka felső része fehér; hasi oldala fehéresbarnás.<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537461122845946290" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; CURSOR: hand; HEIGHT: 326px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGDR2DnfA-15ovlAFFt7HAfR0N2f3xqScVvZ2dmEfN-VksOaP9Dnp3tyH3yc8-fAfTPsUszafLCu7ffoHALQ_ysnWtggAvmBXD1dmxzfGKbGdrBK9BgIw3AyIfxT_PSXeVJ6vKcNhOgvU/s400/736px-Mezei_vereb1.jpg" border="0" /><br />Vedlési időszaka június közepétől kb. novemberig tart.Ősszel és télen gyommagvakkal táplálkozik. Tavasszal és nyáron hernyók és levéltetvek teszik ki az étrendjét. Nem vonuló, állandó madár.<br />Faodvakban, elvétve háztetőkön fészkel, 2-3-szor évenként, de elfoglaja a fecskefészkeket, a hasznos odulakók részére kihelyezett mesterséges fészekodvakat is. Az első fészekalj áprilisban, a második júniusban, a harmadik pedig augusztusban teljes. Fészke gyökerekből, szénából és tollakból van magasra halmozva. Fészke kerek, melyet oldalbejáróval épít. 5-6 tojása szennyesfehér alapon sűrűen borítva szürke és szürkésbarna pontokkal és foltokkal tarkított.</div><br /><br /><div><strong>Házi veréb</strong></div><br /><div>Hossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 21-26 centiméter, testtömege 24-38 gramm. A fej eleje, valamint a fejtető középső része barnásszürke, a szemtől kezdődő s a halántékon keresztül a tarkóig húzódó széles sáv szürke. Hasi oldalának egyéb alsó részei fehérek, az oldalak felé hamuszürkések. Farktollai sötétbarnák. Szeme barna, csőre fekete, de télen szürke, s csak a hegye sötétszínű; lába sárgásbarna.<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537462320833534594" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; CURSOR: hand; HEIGHT: 300px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXLu0Ec6uI6yKRFu1kfgq6eNLlKN6UVzFiXkVipM0UgtNEDtbr7GWRnLGWH7RshXAhZvesYgAEdz842ECYOOIP9nAi7_mAeNr1p0q18QG2b2q9vUnv1v-3bCyDEiUy3Vl7A2UpChdDNJ4/s400/h%25C3%25A1ziver%25C3%25A9b.jpg" border="0" /><br />Magyarországon rendszeres fészkelő, gyakorinak számít.<br />Települések házainál, kertekben, faodvakban fészkel, évenként 3-szor is költ. Fészkét szalmából, rongyokból, tollakból halmozza fel, 5-6 tojása szennyesfehér, hamuszínű pontokkal és foltokkal sűrűn borítva. A csupasz fiókák 13-14 nap alatt kelnek ki, és további 16-18 nap múlva már el is hagyják a fészket.<br /><br /><br /><strong>Széncinege<br /><br /></strong>Az igen színpompás kis madár csőre, feje teteje és ezzel összeköttetésben levő torokfoltja fekete, és egy-egy fehér arcfoltot vesznek körbe. A torok feketéje a sárga has közepén egészen a farokig folytatódik, a lábak között a hímek esetében jelentősen kiszélesedik. A hát zöldes színű, a szárnyak és a farok némileg sötétebb. A szárnyakon fehér sáv fut végig.<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537463545721178322" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 320px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTkt246CChx5gzmLJt6KQ31VaBLViLPZizuBApDVMNCZpmrMkVDVbXIxKts9NfBDr40QFnpw_xfZ8iUkAuwokb4oiWaEnogkY2_ny0s4h5gQKG75Cr5DBlTyGTDTnBXqJVbS0pba8YG3Q/s400/fotozz_158478.jpg" border="0" /><br />Megismerhetjük a „nyitnikék” és „tí-cső” kiáltásairól, díszes tollazatáról ezt a mindenevő madarat. Étlapjukon főleg rovarok, különféle ízeltlábúak: pókok, szöcskék poloskák, és hernyók szerepelnek.</div><br /><br /><div><strong>Ökörszem</strong><br /><br />Testhossza 9-10 centiméter, szárnyfesztávolsága 13-17 centiméter, súlya 7-12 gramm. Fahéjbarna tollazata van. Rövid farkát felfelé tartja.<br />Rovarokkal, pókokkal, bábokkal és petékkel táplálkozik, melyet rőzserakások, gyökerek közt keresgél. Az ökörszem 6 évig él.<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537464354762515554" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; CURSOR: hand; HEIGHT: 344px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiu-jwkGlqbJ_3O6SEjjGPHShWKU8Yy9ugu-NbOFCSswyffgO0LNgcxmaIV9Y-yyL8-5ETl0qQsRKQnY3YBoSWBbnu9HC6xm3LUDkgDtSGUkSihimBQTupNEmd9mtzp6FTwYrRI379HjRY/s400/Zaunkoenig-photo.jpg" border="0" /><br />Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak áprilistól-júliusig tart. Évente kétszer is költ. A hím több fészket készít, amiből a tojó kiválaszt egyet. Fészekalja 6-7 tojásból áll, melyen 14 napig kotlik. A fiókák még 17 napig tartózkodnak a fészekben. A fészekparazita kakukk elég gyakran megtiszteli a tojásának kikeltésével.</div><br /><br /><br /><div><strong>Vörösbegy<br /></strong><br />Hossza 14 cm, szárnyfesztávolsága 26 cm és testtömege körülbelül 19,5 gramm. Tollazata hátán barna, hasán fehér, begye, mint ahogy neve is mondja, vörös.<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537465002492379458" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 279px; CURSOR: hand; HEIGHT: 375px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQqi_Ku7XOIT3MeU7zjsikyw_ZeYv4viwAp8mz4xaTY3VItNmGU-NYsyIi3EIJxN2XLMsyz64D72wY6RB8g9k16NBmyZow3dieVNOLgdMeX6UEmxu_jg7TcnT9WfTRVvIpdYSmxCyf3EQ/s400/Roodborstje.jpg" border="0" /><br />Csak költési időben alkot párt. Kedveli az erdőket és a fás kerteket, majdnem mindig sűrű aljnövényzetben költ. Rovarokat, férgeket, bogyókat és magvakat fogyaszt. Általában néhány évet él, de a legidősebb elérte a 13. évét.Egy évesen éri el az ivarérettségét, áprilistól júliusig költ évente kétszer. A tojó 5–7 tojást rak, melyen 13–14 nap kotlik, ekkor a hím akár háromszor is táplálja óránként. A fiatal madarak 12–15 nap múlva repülnek ki.</div><br /><div></div><br /><br /><div><strong>Barátposzáta</strong><br /><br />Hossza 13 centiméter, szárnyának fesztávolsága 20-23 centiméter, testtömege 16-25 gramm. A hím sapkája fekete, a tojóé és a fiataloké vörösesbarna.<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537466817068543298" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 294px; CURSOR: hand; HEIGHT: 400px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqo2cMa-aar3d9fmfyAfTpVuwYG2H-jDMPSjyn8EhNj2LbhHaShaw9p1ncgpsdb1hRizeAKbs-NwSeMdCsQo6Vaz1fO2rK-slzKXHVaQl0o7l67CE-FFSP0VcdQSuaDXYVz7CZZ_dH9wg/s400/Sylvia_atricapilla_male_2.jpg" border="0" /><br />Rovarokat, pókokat és ászkákat gyűjtöget az ágakon és leveleken. Hosszútávú vonuló.Fészkét száraz növényi részekből, gyökerekből, szőrszálakból készíti, általában bokrokra. A fészek kialakítása olyan kezdetleges, hogy a költés után magától megsemmisül. Fészekalja négy-öt tojásból áll, melyen 11-14 napig kotlik, többnyire a tojó. Évente kétszer költ, május és június között.</div><br /><br /><div><strong>Örvösgalamb</strong></div><br /><div>A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő, még Budapesten is megtalálható.Testhossza 40–42 centiméter, szárnyfesztávolsága 75 centiméter és a testtömege 280–600 gramm közötti. A legnagyobb európai galambféle. A felnőtt madaraknak jellegzetes fehér folt van a nyakukon, a fiataloknál ez még hiányzik. Mindkét ivar egyforma, nyakuk és farkuk szürke, mellük vörhenyes-szürke. Hátuk és szárnyuk szürkésbarna. A felrepülő madaraknál feltűnő a szárnyon lévő fehér folt.<br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537467485696604642" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; CURSOR: hand; HEIGHT: 300px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm8Ds9ATTfvH2xYNhcrMSIhURxoKK1NXPqffVYj5SqiVgwjIQGhTHeaGlCS-vr2bTwf0bqazhRotgj1OxTnGQBxLCo6YrfeDr35xychNYWZV4PSvjG27Lf5zkR0oA3exaJN8YbRZMi650/s400/%2525C3%252596rv%2525C3%2525B6s_galamb2.jpg" border="0" /><br />Költési időn kívül nagy csapatokban él. Gyommagvakkal, gabonamagvakkal és a tölgy makkjával táplálkozik. Megfelelő körülmények között állandó, de rövidtávra vonul.<br /></div></div></div></div></div></div><div></div><br /><div><strong>Fekete rigó<br /></strong></div><br /><div>Testhossza 24-25 centiméter, szárnyfesztávolsága 34–38 centiméter, súlya 80–120 gramm. Csőre sárga, szeme fekete, lábai barnák. A hím fekete, a tojó barnás színű, a fiatalok az első vedlésig pettyezett mintájúak. Kiváló énekes, csak nappal énekel, de nagyvárosokban a megvilágítás hatására éjszaka is lehet hallani a hangját.<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537470087266585714" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 400px; CURSOR: hand; HEIGHT: 308px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh8iN0KlJ0EK-r7arr3aSKetVri0-JhEoHDRym8-ggsS2IqxkOIXQT4g-7VJfhSI1gUxBBVcSRYTZmga69PzSBdk2JoyVIY4gP_Fh9SQ6j1eNkpoRkZKlrIqaWP48TtuIH_ggKBsp8LTt8/s400/777px-Solsort.jpg" border="0" /><br />Bogarakat és azok lárváit, pattanókat, cserebogarakat, lószúnyogokat és gilisztákat zsákmányolnak, de nagyon szeretik a gyümölcsöket is. Egy részük állandó, más részük a Földközi-tenger nagy szigetein és Olaszországban tölti a telet. </div><div> </div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-18654779285625268512010-11-09T06:47:00.001+01:002010-11-09T06:47:24.057+01:00<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/5HuQfdi9nj8?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/5HuQfdi9nj8?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-23643722225316702362010-11-09T06:30:00.007+01:002010-11-09T06:43:21.570+01:00Újra eljött a madáretetés ideje!<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu6LYRE8qPAMY0ZV3-D4AbHquOdLuKYFbK9U1Rl-UKWM3Lqxy10Xw_wNEBx39a1Ge42WvvpIwYgjlHrovDmzCJ6bKL1wCZ9hZUajOMhAA4kv0Puc24OBgM1_UoYdFFPHfVVpxTXOA0EuQ/s1600/feedbirds.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537421410612828242" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 250px; CURSOR: hand; HEIGHT: 224px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgu6LYRE8qPAMY0ZV3-D4AbHquOdLuKYFbK9U1Rl-UKWM3Lqxy10Xw_wNEBx39a1Ge42WvvpIwYgjlHrovDmzCJ6bKL1wCZ9hZUajOMhAA4kv0Puc24OBgM1_UoYdFFPHfVVpxTXOA0EuQ/s400/feedbirds.jpg" border="0" /></a><br /><div><strong>Csak télen etessünk!</strong><br /><br />A madáretetés a havas, ónos esős időszak, tehát a tél dandárjának madárvédelmi tevékenysége.<br />Hazánkban továbbra sincs szükség az egész éves etetés gyakorlatának bevezetését, ezért a költési időszak kezdetével fejezzük be a kert madarainak etetését.<br />Ennek madárvédelmi oka van. Több megfigyelés is beszámol arról, hogy egyes széncinege párok az etetőben maradó napraforgóval etették a fiókáikat, akik ezt nem tudván megemészteni, a gyomortól a nyelőcsőig felgyülemlő magoktól megfulladtak, elpusztultak.<br /><br /><strong><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537420844639485378" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 320px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1fMoG_B33A2U2RtLbdoxsJWRIZS4AEo1eSAQ8ZOzYockmkjauYs2UQoxftx8G57wpwFUKxrTFU96r8FPTVx98EPK0E4asXyXVLck56rRWS6iB0XVqFXXG5WxULELTFQTJt4dAdPziPfs/s320/fotozz_158478.jpg" border="0" /><br />Mit etessünk?</strong><br />A legfontosabb téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete (ipari) napraforgó. A szotyiba érdemes apró szemű magvakat: kölest, muhart stb. keverni, a legegyszerűbb, ha az állatkereskedésekben, barkácsáruház-láncokban kapható pinty és hullámos papagáj magkeveréket vásárolunk.<br />Ne keseredjünk el, ne reklamáljunk, inkább örüljünk, ha a vásárolt napraforgó törött, „szemetes”! Sok madár csőre ugyanis nem elég erős az egész napraforgó szemek feltörésére (pl. vörösbegy, ökörszem), e fajok csak a törött szemekből kihulló magtörmeléket, a napraforgóba keveredő gyom és egyéb apró magvakat tudják hasznosítani.<br /><br />A legáltalánosabb téli madáreleség a magas olajtartalmú (fekete) napraforgó, amibe apró magvakat is keverhetünk.<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537420459740998386" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 242px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMLmuexnq8j1ep6EgvNGUoEtB9vk36QhcXK9zELaDnzhxD6PPz2sChX4AxKtTBE1p9uO6KDlXr7zBGQmc0PlSszUjGY5mD_jNe5gtcQD29nvJ0yOBwC5KjHXKzU9l6xqSxvIS9CAYCwwo/s320/bird-feeder-evolution.jpg" border="0" /><br />Az olajos magvakhoz hasonlóan fontos téli etetőanyag az állati zsiradék: a nem sós vagy kifőzött szalonna, a faggyú, illetve a ma már szinte bármely élelmiszerbolt állateledel kínálatában szereplő cinkegolyó. Legalább ilyen jó, ha lágy sajtot is kiteszünk valamilyen vízszintes felületre, akár az etető sík tetejére, mert ezt is nagyon szeretik a madarak, különösen a vörösbegyek.<br /><br /><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537421156012447138" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 214px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL2FWtTvtIPy2UiuIYqaHeDWdJqvebEB8u1aqcy7oBbxNSBpFzY8UxhtTRzRN6HgmfP_mDvceOFXV4qyODJEMQKtV9k_3uaoPYJIm9iSRuulpR6E1CU33Uoy6UU2xpLv3Xrhfrz0t8G_E/s320/eteto_fuggo_cinkegolyo_Orban_Zoltan_0015.jpg" border="0" />A faggyú és mag keverékből álló cinkegolyó hálós kiszerelésű<br /><br />Az olajos magvak és az állati zsiradék mellett leggyakrabban almával etethetünk. A gyümölcsöket lehetőleg szúrjuk fel bokorág-csonkokra, esetleg faágakra, így a madarak hóeséskor és azt követően is hozzáférhetnek, míg a talajra szórt élelem mindaddig elérhetetlen számukra, amíg el nem takarítjuk a havat. Az almát gyakorlatilag minden lágyevő, tehát rovarokat (is) fogyasztó madár kedveli, így nagy segítséget nyújthat szokatlan módon áttelelő madaraknak, például a barátposzátának.<br /><br />Adható a madaraknak ezen kívül főtt rizs, főtt tészta, levesben főtt zöldségek, ezeket elsősorban a rigók és rovarevők fogyasztják.<br /><br /><strong>Kenyeret, morzsát soha!</strong><br />Soha ne adjunk a madaraknak kenyeret, kenyérmorzsát, mert ezek erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár a madarak pusztulását okozhatják. </div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-17608012183836282042010-11-09T06:21:00.002+01:002010-11-09T06:23:28.696+01:00Gárdonyi Géza: A cinege<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK-4r1vAUZeON6dEEnvEUbdQsS-v4lrg63yOwIzP67AUlpOHlOi2vfOw6ChxBKFn3e-FF9oRZEFDxoTmlNrrBIotp1xq6DH0M1QFZ0toPsQTi9RsZbXtLOB6berPxuKEblIacxtJfh8F0/s1600/blue%252Btit-k%2525C3%2525A9kcinke.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537416308625375378" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 219px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgK-4r1vAUZeON6dEEnvEUbdQsS-v4lrg63yOwIzP67AUlpOHlOi2vfOw6ChxBKFn3e-FF9oRZEFDxoTmlNrrBIotp1xq6DH0M1QFZ0toPsQTi9RsZbXtLOB6berPxuKEblIacxtJfh8F0/s320/blue%252Btit-k%2525C3%2525A9kcinke.jpg" border="0" /></a><br /><div><br />Egyszer nagy hideg volt. Az ablakokat jégvirágok nőtték be. Az emberek bundában mentek ki a szobából; a fülükre is ráhúzták a sapkát, és kék orral, könnyező szemmel tértek vissza. Azt mondták, hogy soha, mióta élnek, ilyen hideg nem volt.<br /><br />Juliska rálehelt az ablakra. A jégvirágok megolvadtak egy helyen a leheletétől, és kerek tisztaság támadt ottan. Juliska kinézett azon a kertbe. Mit látott? Hóval prémezett fákat, fehérséget mindenütt.<br /><br />Az ablaktól néhány lépésnyire van egy almafa. Annak az egyik ágán egy madárka ült. Piciny lába belesüllyedt az ágon fehérlő hóba. Szomorúan csipegett. Egyszer csak lehunyta a szemét. A feje aláhanyatlott. A következő pillanatban lehullott az ágról, és beleesett a hóba. A hátára esett. A lába az ég felé. Ott is maradt mozdulatlanul.<br /><br />- Istenem! - kiáltott fel Juliska. - Meghalt?<br /><br />- Ki halt meg? - kérdezte Mariska.<br /><br />- A kis madár. Megfagyott szegény.<br /><br />Azzal kendőt kapott a vállára, és kifutott. Fölvette a kis madarat, és bevitte a szobába.<br /><br />Ott addig-addig melengették, mígnem egyszer csak fölemelte a fejét. Egy darabig bágyadtan nézett Juliskára, azután felröppent. Rászállott a sifonér tetejére, és onnan pislogott szét a szobában.<br /><br />A leányok nevettek és tapsoltak, hogy így visszanyerte az életét a madárka. Előhoztak egy üres kalitkát a kamrából, és hívogatták bele:<br /><br />- Gyere bele, kis madár, ez lesz a te házad, adunk neked kendermagot, friss vizet. Olyan jó dolgod lesz, mintha nyár volna.<br /><br />A madárka azonban nem értette a hívogató szót. Rémülten kerengett ide-oda a szobában. Olykor nekirepült az ablaknak, és nagyot dobbantott rajta. Mindenképpen ki akart menni, vissza a tél rideg-hideg, havas világába.<br /><br />Végre megfogták és beletették a kalitkába. Hogy vergődött a kis bolondos cinege! Mindenképpen ki akart szabadulni.<br /><br />Aztán mikor látta, hogy a leányok elvonultak a szoba túlsó sarkába, megállott. A melle pihegett. Nagy ijedelemben volt szegény.<br /><br />Hanem azután, mikor észrevette, hogy nem bántja senki, leugrott a kendermagos vályúhoz, és evett-evett szegényke, és ivott rá nagyokat.<br /><br />Néhány nap múlva megszelídült. Nem verte többé a szárnyával a kalitka drótjait. Jólesett neki a meleg szoba meg a jó étel-ital. Egyszer mi nem jutott eszébe: felült a legfelső ülőkére, és nótára gyújtott.<br /><br />A leányok örvendezve állottak körül.<br /><br />- Dalolj, dalolj, aranyos cinege!<br /><br />És a madár dalolt, dalolt félig lehunyt szemmel, boldogan. Vajon miről dalolt? Talán a tavaszról? Talán a napsugárról? Talán az ibolyáról? Talán egy másik kis cinegéről, aki azóta megfagyott?<br /><br />Az egész telet ott töltötte a kis madár. Jókedve volt. Meg is hízott. A tolla élénkebb színben ragyogott, mint mikor odakerült.<br /><br />Aztán jött a tavasz. A mezőn kizöldült a fű. Meleg napsugár szállott az égből. Az almafa virágzott, s künn csicseregtek a fecskék.<br /><br />A cinege kidugta a fejét a drótokon, és szomorúan nézett ki az ablak üvegén át a szabadba. Nem dalolt többé.<br /><br />Csak ült elgondolkozva, szótlanul.<br /><br />- Most már eresszük el - szólott Juliska -, látom, hogy kívánkozik.<br /><br />- Jaj, ne eresszük el - felelt Mariska -, ki énekel akkor nekem?<br /><br />- Ejnye, te szívtelen - szólt Juliska -, hát te csak arra gondolsz, hogy énekeljen neked; nem látod, hogy ő szegény milyen szomorú? Ez nem sárga-fekete kanári, nem rabnak született madár, ez a szabadság madara, börtön neki a kalitka. Meghalna bánatában, ha zárva hagynánk.<br /><br />- Hát jó - szólt Mariska -, eresszük szabadon.<br /><br />De mikor a kis cinege kiröppent és eltűnt a fák lombjai között, Mariska mégis sírva fakadt. És hát Juliska is törülgette a szemét.<br /><br />- Isten áldjon, kis madár - mondogatták a kendővel integetve.<br /><br />- Isten áldjon - mondotta Mariska -, sohasem hallom többé a te szép éneklésedet.<br /><br />Másnap, ahogy ott ültek a szobában, az ablakon át beszálló napfényben, egyszer csak egy ismerős madárdal hangzik az ablakon át.<br /><br />Ott volt a kis cinege. Ült a barackfán. Énekelt Mariskának meg Juliskának. </div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-67983492799950639682010-11-09T06:05:00.002+01:002010-11-09T06:19:45.177+01:00Gárdonyi Géza: Zsendice és a pipája<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoyB9VhEm6iXMy-8uoe0U6es9geOmfzSSYoqnfNFIS8OcHuof_vUm8DVRDu0DJSxU_rGhOgwlSHJLjQa9cK76JL_SkkUZfUNQW5wQFK5h1rm-WbnfHvlpyuZuosLKDyI7MeTr2xjITKTY/s1600/022lena5.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537415307703714594" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 239px; CURSOR: hand; HEIGHT: 320px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoyB9VhEm6iXMy-8uoe0U6es9geOmfzSSYoqnfNFIS8OcHuof_vUm8DVRDu0DJSxU_rGhOgwlSHJLjQa9cK76JL_SkkUZfUNQW5wQFK5h1rm-WbnfHvlpyuZuosLKDyI7MeTr2xjITKTY/s320/022lena5.jpg" border="0" /></a><br /><div>Volt egyszer egy ember meg egy pipa.<br />Az embernek Zsendice volt a neve.<br />Zsendice nem szeretett semmit és senkit annyira a világon, mint a pipáját. Együtt jártak, együtt keltek, de legjobban szerettek együtt feküdni.<br />Derék, egészséges cseréppipa volt. Rézkalapot hordott a fején, és selyembojtot a derekán. Ha Zsendice megtömte dohánnyal, és lángot tartott rá, a pipa beszívta a lángot, és olyan gyönyörű füstmacskákat, füstkígyókat, füstsárkányokat és egyéb füstállatokat eregetett, hogy öröm volt nézni.<br />Zsendice nézte is. Egész nap heverészett a subáján, és eregette a füstmacskákat, füstkígyókat, füstsárkányokat a pipából.<br />Szegény ember volt különben ez a Zsendice. Nem volt egyebe, mint egy kis szalmafödelű háza, egy körtefája és egy subája.<br />Egyszer, amint a subáján pipázott, észrevette, hogy a subának szétszakadt egy helyen az öltése.<br />- Sebaj - szólott -, majd megvarrom.<br />Hanem mindig halasztotta a varrást a füstállatok miatt. A lyuk pedig nőtt. Egyik öltés a másik után szakadt. Utoljára szétmállott az egész suba.<br />Akkor Zsendice befeküdt a házába, a szalmaágyra, és ott pipázott.<br />Egyszer, amint egy füstsárkányt látott szépen szállani a padlás felé, észrevette, hogy az egyik gerenda le van ereszkedve.<br />- Sebaj - szólt -, majd megtámasztom.<br />De annyira elmerült a füstállatok nézegetésében, hogy a gerendatámasztásra nem jutott idő. Leereszkedett az egész padlás, megrogyott az egész ház.<br />Zsendice kiballagott a körtefája alá, és lehasalt a gyöpre.<br />- Ez jó fa - szólott -, a lombjai olyanok, mint a sátor, a körte pedig lehull a számba.<br />Ott eregette tovább a füstöt, és hol egyik oldalára fordult, hol a másikra.<br />Egyszer észrevette, hogy hernyók sétálnak a körtefán.<br />- A hernyó gonosz állat - szólott átkukucskálva egy füstkígyón, amely karika módra szállt az ég felé -, no de majd leszedem én azokat a hernyókat.<br />Egyik napról a másikra halasztotta a hernyószedést. A hernyók megszaporodtak, és megették virágjában a körtét.<br />Arra megy akkor a földesúr. Azt mondja Zsendicének:<br />- Szegény Zsendice, de kipusztultál mindenből. Gyere hozzám szántani, segíts magadon egy kis pénzzel.<br />Zsendice fejet bólintott erre. Bizony jó lesz. Köszönte a szívességet.<br />Hanem mielőtt munkába fogott volna, rágyújtott a pipára, és nézte, nézegette az égbe szálló füstmadarakat, füstkígyókat, füstsárkányokat és egyéb füstállatokat.<br />Ezalatt persze más ember ment a földesúrhoz. Elvégezte a szántást. El is tette a pénzt. Zsendice nem kapott semmit.<br />Akkor arra gondolt, hogy meg kellene házasodni.<br />Volt a faluban egy szép leány, akinek pénze is volt, háza is volt. Éppen jó lett volna feleségül Zsendicének.<br />Leült a ház elé, és ott a pipáját meggyújtva gondolkozott, hogyan kérje meg a leányt.<br />A pipa tömérdek füstállatot eregetett ki magából. Míg Zsendice ezeket nézte, más ember jött, és elvitte előle a leányt feleségül.<br />Zsendice a régi szegénységben maradt.<br />A földesúr újra megsajnálta Zsendicét, és így szólt hozzá:<br />- Gyere hozzám kukoricacsősznek. Nem lesz semmi dolgod, csak a kukorica körül kell sétálnod, hogy el ne hordják. Adok jó fizetést.<br />Zsendice elment csősznek.<br />Mindjárt az első reggelen, amint fölébredt, így szólt magában:<br />- Mielőtt kimennék körülnézni, elpipázok egy fél marok dohányt.<br />Azzal megtömte a pipáját, és gyönyörködött a füstállatokban, mint azelőtt szokta.<br />Persze ezalatt hordták a kukoricát. Az uraság észrevette. Elcsapta Zsendicét a csőszhivatalból.<br />Zsendice szegény ember maradt.<br />Akkor nagy szomorúságba esett. Leült a háza előtt az árokpartra, megtömte a pipáját, és nézte, nézte, hogyan szállanak az ég felé a csodálatosabbnál csodálatosabb füstállatok.<br />Addig-addig nézte, míg elaludt.<br />Azt álmodta, hogy egy nagy füstmadár száll ki a pipából, és nem oszlik szét a levegőben, hanem megáll előtte, szétterjeszti a két nagy fehér szárnyát, és így szól hozzá:<br />- Ülj a hátamra, Zsendice, elviszlek olyan országba, ahol nyakig úszol a tejben, térdig jársz a mézeskalácsban, kolbász hajlik rád a fűzfáról és farsangi fánkkal van kirakva az országút.<br />Tetszett ez a beszéd Zsendicének. Felült a füstmadár hátára, és szállott, szállott a hátán mérhetetlen magasságba, mérhetetlen messzeségbe.<br />Zsendice örömmel látta, hogy a füstmadár után repül az egész állatkaraván. A macskák, kígyók, sárkányok mind mennek egymás után kavarogva, röpködve a hátuk mögött.<br />Egyszer csak valami felhő tetejére értek. A füstmadár letette ott a hátáról. Köréje telepedett az egész állatkaraván.<br />- Nézz vissza a földre - szólt a füstmadár -, mert sohasem látod többé.<br />Zsendice visszanézett a földre, amely szédítő mélységben feküdt alatta.<br />Megismerte a faluját, a falujában a saját házát a körtefával együtt.<br />Hanem alig tudott hova lenni a nagy csodálkozástól, mikor magamagát pillantotta meg a körtefa alatt.<br />Ő volt valósággal, csakhogy éppen a pipa hiányzott a szájából. Szorgalmasan varrta a bundáját. A bunda újra jó volt, ép volt, szép volt. Azután bement a házba, feltámasztotta a gerendát, megigazította a tetőt, bemeszelte a falat. A ház újra állott. Fehérlett a napon, mint a hó. Azután kiment az ajtón, és figyelmesen nézte a körtefát.<br />- Nini - szólott -, hernyó koma, mit keresel a fámon? Talán bizony a körtémen akarsz meghízni?<br />Sietve emelte le a ház oldaláról a létrát, és szorgalmas hernyózáshoz fogott.<br />A fa gyönyörűen virított. Olyan volt, mint egy nagy virágbokréta. Azután, mintha egy pillanat alatt nyárrá változott volna a tavasz, körtékké változtak a virágok is.<br />A faágak meghajlottak az édes teher alatt.<br />Jött az uraság. Megvette a körtét egy zacskó pénzért.<br />Zsendice akkor ekét vitt ki a házból.<br />Fölszántotta a földjét, és belevetette a pénzt. A pénz egy pillanat alatt százszor annyit termett. A Zsendice háza megélénkült. Tarka tehén ivott az udvaron. A tarka tehenet egy fiatal, szép asszony megfejte. A fiatal, szép asszony bevitte a habos, fehér tejet a szobába.<br />- Ki az? - kérdezte Zsendice.<br />- A te feleséged - felelte a füstmadár.<br />Azután a füstállatoknak komoly fejbólogatása között folytatta:<br />- Látod azt a szép házat, azt a szép gazdaságot, azt mind elpipáztad, ellustálkodtad. Sem házad, sem pénzed, sem feleséged nincsen, csupán egy csomó füstállatod van, amely, nézd, így hagy mindig magadra.<br />És a füstállatok kacagva oszlottak szét.<br />Zsendice ijedten kapaszkodott a felhő csücskébe, azazhogy egy keserűlapu szárába, mert fölébredt.<br />Megcsóválta a fejét, és nagyot gondolkozott.<br />Én nem tudom, miket gondolt még az a Zsendice, hanem azt láttam, hogy mikor fölkelt, a pipáját széttörte a csizmája sarkával.</div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-79972764423583672192010-11-09T06:02:00.001+01:002010-11-09T06:05:03.567+01:00Gárdonyi Géza: Cicafuttatás<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMMQGX8Sv20Im-ckk_unLrtPYHuLH4rEhzxKa-gdqlOe2O8GklwVRa91SnJ3dUnNLXqhDQvjdbUCUNtyiQ4qmABFXJCHmy1AiJ7R2b1ZNF_pxjEuKJ372SYHdtv_AE5bB2jJWrc7MFTtk/s1600/400_DogCatFriendship.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537411557501120610" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 218px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMMQGX8Sv20Im-ckk_unLrtPYHuLH4rEhzxKa-gdqlOe2O8GklwVRa91SnJ3dUnNLXqhDQvjdbUCUNtyiQ4qmABFXJCHmy1AiJ7R2b1ZNF_pxjEuKJ372SYHdtv_AE5bB2jJWrc7MFTtk/s320/400_DogCatFriendship.jpg" border="0" /></a><br /><div><br />Mióta áll a világ, a cica meg a kutya nem szeretik egymást.<br />A kutya azt mondja:<br />- Én őrzöm a házat.<br />A cica azt mondja:<br />- Fontosabb az én hivatalom. Próbálja meg a kutya, fogjon egeret, hadd lássam, van-e olyan tudománya, mint nekem.<br />- Hamis a zúzád - mondja a kutya -, fogsz ám egeret, de magadnak, mert szereted az egérpecsenyét.<br />- Te pedig, kutyus, nem a házat őrzöd ám - feleli a cica -, hanem őrzöd a konyhaajtót. Mindig azt lesed, mikor vetnek ki csontot. Azért ugatsz, hogy a csonttól mindig elkergess.<br />- Én hű vagyok - mondja a kutya.<br />- Én szép vagyok - feleli a cica.<br />- Én okos vagyok - büszkélkedik a kutya.<br />- És én meg ügyes - kevélykedik a macska. Én nem harapom meg a gazdámat.<br />- Nem. Te csak megkarmolod.<br />- Persze, hogy megkarmolom, ha a farkamat húzza, de aztán kedveskedek neki: hozzádörgölöm a bajuszomat.<br />- Engem jobban szeretnek - mondja a kutya.<br />- Már miért szeretnének jobban? - feleli a cica. - Hát nem engem vesznek ölbe? És nem engem simogat-e mindenki?<br />- Ha én olyan piciny volnék, mint te, engem is ölbe vennének. Még inkább, mint téged - mondja a kutya. - Van egy piciny fajtájú rokonom, Pincsinek hívják, az jóformán gyalog is alig jár: mindig ölben viszik.<br />- No azt szeretném látni - mondja a cica -, hiszen ti még a muzsikához sem értetek.<br />- Hát te talán értesz?<br />- Értek hát. Tudok dorombolni. Eldorombolok én mindenféle nótát.<br />- Macskanótát.<br />- Nem is kutyanótát, mert azt még nem találták ki eddig.<br />- Nem félsz, hogy elhúzom a nótádat?<br />- Már hogy félnék? Egy ilyen kuvasz kutyától.<br />- Mit mondtál? Én kuvasz vagyok? No ezért meglakolsz.<br />A következő pillanatban már neki is ugrott a kutya a macskának. De a cica abban a pillanatban eliramlott. Fölszaladt az udvar kerítésére, onnan a fára. A nagy mérges ugatásra a szomszédból is átfutott két kutya, s azok is segítettek Bodrinak az ugatásban. Kergették a cicát, de biz a cica a faágról csak gúnyosan mosolygott rájuk lefelé.<br />- Uuu, uuu, uuu!<br />- Au, au, au!<br />- Vau, vau, vau!<br />Dühösködött a három kutya a fa lombozata felé. Minél bosszúsabban ugattak, a cica annál jobban nevetett rájuk.<br />- Csak mérgelődjetek a kedvetekre! - nyávogta feléjük. - És gyertek föl utánam , ha tudtok.<br />Hopp! ugrik is egy nagyot Bodri, de bizony nem jut el az ugrásával még a fa derekáig se.<br />Hopp! próbálkozik a másik is, a Sajó. De Sajó még addig se viszi. Hopp! a Zordon is ugrik egyet, de megcsúszik a fa tövénél, s olyat bukfencezik, csak úgy nyekken belé.<br /><br />Milyen jó is, hogy a kutyák nem bírnak fára mászni. Bezzeg szorulna akkor a cica. De milyen furcsa is volna, ha tudnának. Gondoljátok csak el: a kutyák a fákon ugrálnának és onnan ugrálnának az emberek nyaka közé. No, nem kérek belőle, hogy egy nagy lompos juhászkutya ugorjon az én nyakamba, ha mindjárt szeretetből is vagy jó barátságból. Elég, ha a cica megcselekszi. Utána az is mindig odadörgölődik a bundájával az arcunkhoz, s ezzel kéri, hogy ne haragudjunk érte. </div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-39016131698600726282010-11-09T05:55:00.003+01:002010-11-09T06:01:51.481+01:00Gárdonyi Géza<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgheSnejlx5-ESedfAr-MxJ7SARTV6Dfp6AMN3o9EcmGxClAlG14b2h2RA2YRe9FdnHUOwEtE7FsJOXk4zy4VeRzB-oP1O6dfosFhPsCUideNoUsyyC0FCrInpR06jRmQrR5_MP2AXz0yw/s1600/G%2525E1rdonyiG%2525E9za.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537410716962440946" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 234px; CURSOR: hand; HEIGHT: 320px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgheSnejlx5-ESedfAr-MxJ7SARTV6Dfp6AMN3o9EcmGxClAlG14b2h2RA2YRe9FdnHUOwEtE7FsJOXk4zy4VeRzB-oP1O6dfosFhPsCUideNoUsyyC0FCrInpR06jRmQrR5_MP2AXz0yw/s320/G%2525E1rdonyiG%2525E9za.jpg" border="0" /></a><br /><div>Regényíró, költő, elbeszélő.<br />1863. augusztus 3-án született Agárdon.<br /><br />Írói hírnevét a magyar paraszti életet parodizáló <strong>Göre Gábor sorozat</strong> hozta meg számára.<br />1894-ben jelent meg első jelentős regénye, <strong>A lámpás</strong>. Ebben az időben már irodalmi körökben is elismert íróvá vált.<br />1901-ben jelent meg első történelmi regénye, <strong>Az egri csillagok</strong>, majd ezt követte 1902-ben <strong>A láthatatlan ember</strong>, 1908-ban pedig az <strong>Isten rabjai</strong>.<br /><br />Azonban nemcsak a felnőtt olvasók számára alkotta meg már klasszikusnak számító remekműveit, de a magyar ifjúsági-, sőt gyermekirodalmat is megajándékozta néhány gyöngyszemmel. </div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-68331355019230029482010-11-08T18:32:00.002+01:002010-11-08T18:40:55.941+01:00Énekelj minden nap!<div align="center"><strong>Érik a szőlő</strong></div><div align="center"><strong><br /></strong> </div><div align="center"></div><div align="center">Érik a szőlő, hajlik a vessző,<br />bodor a levele.<br />Két szegény legény szántani menne,<br />de nincsen kenyere.<br /><br />Van vereshagyma a tarisznyában,<br />keserű magában.<br />Szolgalegénynek, hej, a szegénynek,<br />de kevés vacsora.<br /><br />Zörög a kocsi, pattog a Jancsi,<br />talán értem jönnek.<br />Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,<br />de hamar elvisznek.<br /><br />Kocsira ládám, melléje párnám,<br />magam is felülök.<br />Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám,<br />de hamar elmegyek.<br /><br />Huncut a gazda, nem néz a napra,<br />csak a szép asszonyra.<br />Huncut a vendég, mert mindig innék,<br />Ha vóna, ha vóna.<br /><br /></div><div align="center"></div><div align="center"></div><div align="center"></div><div align="center"><a href="http://www.magyarnota.com/data/www.magyarnota.com-Erik_a_szolo.mp3">A dalt itt meghallgathatod!</a><br /><br /></div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-39157641166689453512010-11-08T18:24:00.002+01:002010-11-08T18:32:05.334+01:00Őszre fele van az idő<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLUklgzUIYtdKRPB_fw-9XE1HZxPyvqwEbvidR9mpY7F-1Yb7vGiKswEaWzXqtnBKiUkgk5de6otq6RXJFfcNzUwsVxZyMffmOGN0ZvhZIOBTJM9JSQJaRcnq5pa3hzWM1WmC9Z-dgQ5k/s1600/P4180004.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537232754550316882" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 240px; CURSOR: hand; HEIGHT: 180px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhLUklgzUIYtdKRPB_fw-9XE1HZxPyvqwEbvidR9mpY7F-1Yb7vGiKswEaWzXqtnBKiUkgk5de6otq6RXJFfcNzUwsVxZyMffmOGN0ZvhZIOBTJM9JSQJaRcnq5pa3hzWM1WmC9Z-dgQ5k/s320/P4180004.jpg" border="0" /></a><br /><div align="center">Őszre fele van az idő,<br />tarjasodnak a kis felhők,<br />sírdogálnak a bárányok,<br />mert nincs nekik édesanyjok.<br /><br />Ne sírjatok kis bárányok,<br />van még nektek jó juhásztok,<br />jó gazdátok, jó juhásztok,<br />aki gondot visel rátok.</div><br /><div></div><br /><div align="right">Magyar népköltés</div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-90348908247099887042010-11-08T18:20:00.004+01:002010-11-08T18:24:32.284+01:00Takáts Gyula: Rigórúgta dió<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWlaAJkqdvZr0UQHepZpAI84umKrBtDPXunzD0ajOpbLP-fpuu9O08-_gCiRrHGKXpFKhODLpvxM00meFtI6SGj9F5-mhkovxjNTHJ19S1aPsXo06PWbslntl-UxamlBht4b7dzy8Mp4w/s1600/P1060244.JPG"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537231031179169826" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 240px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWlaAJkqdvZr0UQHepZpAI84umKrBtDPXunzD0ajOpbLP-fpuu9O08-_gCiRrHGKXpFKhODLpvxM00meFtI6SGj9F5-mhkovxjNTHJ19S1aPsXo06PWbslntl-UxamlBht4b7dzy8Mp4w/s320/P1060244.JPG" border="0" /></a><br /><div align="center">Kopog a dió.<br />Rúgja a rigó.<br />Örül a néne.<br />Szedi szegényke.<br /><br />Leül a fűre.<br />Fölnéz a fára.<br />Eszeget csendben<br />rigó szavára.</div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-59333259662444682382010-11-08T18:16:00.002+01:002010-11-08T18:20:11.751+01:00Móra Ferenc: Dióbél királyfi<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3LR8DZfp5LTp_lUFhJzK5R86nAL_y13DvK4j2lSs0GXdH2ej7fRrWsCIJx4xmwaxD89wLjLK297yoKUv2Ru0O0kzqef4wy-kjOwRs27uuLxbZ232mIpMO2VyhT847FuL4QQ6ftQkyb2s/s1600/gyepu04364.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537229914129631698" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 287px; CURSOR: hand; HEIGHT: 278px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3LR8DZfp5LTp_lUFhJzK5R86nAL_y13DvK4j2lSs0GXdH2ej7fRrWsCIJx4xmwaxD89wLjLK297yoKUv2Ru0O0kzqef4wy-kjOwRs27uuLxbZ232mIpMO2VyhT847FuL4QQ6ftQkyb2s/s320/gyepu04364.jpg" border="0" /></a><br /><div>Ezekben az ínséges időkben igazság szerint örülnöm kellett volna neki, hogy olyan csupacsöpp vagyok. Hiszen kis ember kis karaj kenyérrel beéri. De én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy a kis ecetfából is nagy ecetfa lett már, amelyik velem egyszerre született a házunk előtt, én meg még mindig nem érem föl a kilincset.<br /><br />Ha emiatt nagyon búnak eresztettem a fejemet, édesanyám mindig az ölébe vett, és megcirógatta a fejemet:<br /><br />- Nem tesz az semmit, lelkem gyerekem. Látod, Nevenincs királynak is Dióbél királyfi volt a legkisebb fia, mégis azé lett a királyság.<br /><br />Olyan sokszor elmondta nekem szülém ezt a mesét, hogy még most is szóról szóra tudom. Föl is jegyzem, hátha lesz olyan babszemjankó kisgyerek, aki megvigasztalódik rajta.<br /><br />"Nagy volt a bánata Nekeresdországban Nevenincs királynak. Szíve facsarodott, könnye záporozott, öregbéresének ahogy panaszkodott:<br /><br />- Se éjem, se napom, tenger a bánaton; ami szívem nyomja, ki nem tálalhatom.<br /><br />Okos ember volt az öregbéres, mindig a keze ügyében tartotta az eszét.<br /><br />- Eljárt rajtam az idő - folytatta Nevenincs király -, de még meg is gázolt. Eltörik a kis sótartó, öreg vagyok, sírba hajló.<br /><br />- Nem baj az - vigasztalta koronás gazdáját a bölcs öregbéres -, csak a lepény megmaradjon, száj majd csak akad hozzá. Három fia van Felségednek, telik gazda a koronára.<br /><br />- Irósvaj, itt a baj - potyogott a könnye az öreg királynak. - Három csillag közül melyik legfényesebb? Három fenyőszál közt melyik legderekabb? Három sasmadár közt melyik legsebesebb?<br /><br />- Ezért ugyan egy cseppet se rontsa magát, uram királyom - pittyesztette el a száját az öregbéres -, mert ez sokkal könnyebb munka, mint a lópatkolás.<br /><br />Örömében olyant vigyorgott a Nevenincs király, hogy mind a harminckét foga kilátszott volna, ha mind el nem hullajtotta volna.<br /><br />- Beszélj, szolgám; ezüstbe vágatlak, aranyba öntetlek, ha okosat mondasz.<br /><br />- Idáig Fölséged tartott el kaláccsal, azt szolgálom most meg az okos tanáccsal. De nem ezüstjéért, de nem aranyáért: adom a tanácsot egy vörös krajcárért.<br /><br />- Jaj, nagy fát mozgatsz, lelkem gyerekem - motyogott a Nevenincs király -, nincs nekem egy vörös krajcárom se.<br /><br />- No, hát akkor azt is én adom - mondta kevélyen az öregbéres, s kivett a szűrujjából egy vörös krajcárt. - Hív szolgálatommal, sok fáradságommal ezt mind én takarítottam meg. Kinek a képét látod ezen, felséges király?<br /><br />- A magamét látom, mintha csak a tükörbe néznék - gyönyörködött Nevenincs király a saját képmásában. - Karika a szemem, szélfogó a fülem, a pisze orrom is enyémnek ismerem.<br /><br />- No, ha tükör, tedd a falra. Három királyfi fiad van, szólítsd őket elő. Aranyos nyilakkal vegyék célba királyi képmásodat a vörös krajcáron. Aki legjobban célba talál, arra hagyd a birodalmad.<br /><br />Az öregbéres még fel se jármozta az ökröket, már akkor a falra volt szögezve a vörös krajcár. A másik falat a három királyfi támogatta. Tegez a vállukon, számszeríj kezükben, kérdés a szemükben: mire kell célozni?<br /><br />- Cél az én ábrázatom, koronám a jutalom - hirdette ki a Nevenincs király. - Egyet tapsolok a legnagyobb fiamnak, kettőt tapsolok a középső fiamnak, hármat tapsikolok legkisebb fiamnak.<br /><br />Egyet tapsolt a Nevenincs király. Előállt erre Nyakigláb királyfi, sas volt a szeme, acél a keze.<br /><br />- Ha a bal füledbe beletalálok én, az enyém lesz akkor korona és lepény.<br /><br />De bizony úgy fúródott bele a krajcáron a képmás bal fülébe a nyíl, hogy Nevenincs király az igazi bal füléhez kapott oda.<br /><br />- Hej, mákos béles, ez a szem az éles!<br /><br />Kettőt tapsolt király őfelsége, elő is állott rá Telezsák királyfi. Borotva a szeme, villám volt a keze.<br /><br />- Nyilam a jobb füledbe, koronád a fejembe.<br /><br />De olyant csendült az a nyíl a képmás jobb fülébe, hogy az igazi füle is csengett bele a királynak.<br /><br />- Malackörmös bableves, ez a kéz ám a sebes!<br /><br />Hármat tapsolt a Nevenincs király, előállott erre Dióbél királyfi.<br /><br />Didergett szegényke, reszketett a keze, teleszaladt könnyel lenvirágszín szeme.<br /><br />- Apám és királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom; de én inkább mindjárt beszegődöm kisbéresnek, mint hogy a nyilammal a te képmásodat összelövöldözzem.<br /><br />Nevenincs király a szemét törölgette, Dióbél királyfit szívére ölelte.<br /><br />- Tiéd a jutalom, mert te fegyver nélkül is a szívembe találtál. Hajdúk és vitézek! Hamar szaladjatok: legkisebb fiamnak koronát hozzatok. Vállára palástot, selymet, tulipántost, a markába pedig libazsíros lángost!"<br /><br />Ezen aztán szülém is nevetett meg én is, ámbár biz én az egész királyságomat odaadtam volna a lángosért. </div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-5519543124792423912010-11-08T18:11:00.002+01:002010-11-08T18:15:46.423+01:00Pilinszky János: Őszi cirkusz<div align="center"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9jnGTfvw0jCQeP0XxmPClGa8GVb9C2z97kaYoE-JipGalUA2WgTLFNuZ558scd0NAKCgijkiIIgmHrFztukp74oug2vRxTADHL2XNfBMT2yowixY9uWLSxawBBRFNWMz8IVD78ohbjVE/s1600/4443autumn_leaves.jpg"><img id="BLOGGER_PHOTO_ID_5537228574487661170" style="DISPLAY: block; MARGIN: 0px auto 10px; WIDTH: 320px; CURSOR: hand; HEIGHT: 213px; TEXT-ALIGN: center" alt="" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg9jnGTfvw0jCQeP0XxmPClGa8GVb9C2z97kaYoE-JipGalUA2WgTLFNuZ558scd0NAKCgijkiIIgmHrFztukp74oug2vRxTADHL2XNfBMT2yowixY9uWLSxawBBRFNWMz8IVD78ohbjVE/s320/4443autumn_leaves.jpg" border="0" /></a> Muzsikaszó az esti réten,<br />falu alól, a fák alatt<br />szapora dobszó, s édes, árva<br />trombitahang, trombitahang !<br /><br />A cirkuszos nép muzsikál,<br />pereg a dobszó és ütemre<br />forog- forog és körb jár<br />a lomha bölcs, a barna medve.<br /><br />Elől a roppant medve és<br />a táncoló bohóc utána,<br />bohóc után a kisfia,<br />aztán a hold, a hold parázsa.<br /><br />Arcába tűz a telehold,<br />s a kisfiú az égre bámul.<br />Elől a roppant medve és<br />a bohóc kisfia leghátul.<br /><br />Repülnek a kicsi lovak,<br />a szénfeketék, hófehérek !<br />Táncolnak a puha füvön,<br />szelíd, szép füvein a rétnek.<br /><br />Röpülnek a kicsi lovak !<br />De két eperfa közt a légben,<br />még náluk is szebb talán,<br />libegő tündér a kötélen,<br /><br />megemeli az esti szél,<br />az a kis táncoslány a legszebb !<br />Már ott jár a fák sudarán,<br />és feljebb, és mindegyre feljebb,<br /><br />a fák csúcsára ér, s nevet,<br />a fák csúcsára lép, de onnan<br />többé már vissza se talál,<br />csak eltűnik a teleholdban. </div>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-39363542872232710742010-11-08T18:09:00.001+01:002010-11-08T18:09:35.206+01:00<object width="425" height="344"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/Z1HL9yHmGQM?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/Z1HL9yHmGQM?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="425" height="344"></embed></object>Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3790736317669428934.post-59626263596128096432010-11-08T17:59:00.000+01:002010-11-08T18:02:48.235+01:00Móra Ferenc: MujkóValamikor nagy divat volt Magyarországon, hogy minden nagy úr tartott az udvarában valami jó eszű embert, akinek az volt a kötelessége, hogy szép tréfaszóban az olyan igazságot is szemébe mondja a gazdájának, amit más nem mert volna kimondani.<br /><br />Akinek ez a mesterség volt a kenyere, azt úgy hívták, hogy udvari bolond. Furcsa hivatal volt az övé, az bizonyos. Ételben, italban dúslakodhatott, szép tarkabarka ruhában járhatott, a fején még éjszaka is hordhatta a csörgősapkát - az szent igaz. Hanem az is igaz, hogy ha zokon esett a gazdájának az igazmondás, nem ért a bolondnak az élete egy fületlen gombot. Elvették tőle a csörgősapkát, de olyankor, mikor a feje is benne volt.<br /><br />János király udvarában Mujkónak hívták ennek a fura méltóságnak a viselőjét. Furfangos volt, mint a róka, de hűséges, mint az eb, az esze villám, a nyelve borotva.<br /><br />Egyszer, ahogy a sebesi vár kertjében ijesztgeti a fülemüléket a csörgősapkájával, látja, hogy János király kinéz az ablakon, de szomorú a képe, mint a jégverte búza.<br /><br />- Gyere le, komám - rikkantott oda neki Mujkó -, látom, nagyon szorít odafönt a bakancs!<br /><br />- Szorít ám, bolond - igengetett a király -, sok a gondom, kevés a gondolatom.<br /><br />- Majd fölmegyek én, viszek egy tarisznyával.<br /><br />- Sose koptasd a lábad, Mujkó - legyintett kezével a király -, nincs idebent semmi helye a bolondnak.<br /><br />- Ej, ej, komám - nevetett Mujkó -, hát akkor te mit keresel odabent?<br /><br />Azzal se szó, se beszéd tovább, becigánykerekezett a királyhoz, s csak akkor esett le az álla, mikor meglátta, micsoda társaságba cseppent bele. Mind ott voltak az ország nagyurai, egyik fényesebb, mint a másik, s egyik jobban csikorgatta a fogát, mint a másik.<br /><br />- Hát ezeket mi leli? - súgta Mujkó a királynak, ahogy letelepedett a lábánál a bársonyvánkosra.<br /><br />- Nem a te eszedhez való ez, Mujkó - mondta szomorúan a király. - Tavaly a török császár megsegített a német ellen, most aztán követeli érte a bérét. Ide küldte Muhar basát, hogy adjam át neki az országot.<br /><br />Mujkó akkorát csóvált a fején, hogy minden gombja csörgött a sapkájának.<br /><br />- Hja, komám, akkor is mondtam, hogy ne cseresznyézz te egy tálból a török császárral, mert meglövöldöz a magjával.<br /><br />- Hé, bolond, ne avatkozzál te az ország dolgába! - förmedt rá a kővári kapitány, ahogy meghallotta a suttogást.<br /><br />- Dehogy, komám, dehogy - vigyorgott Mujkó -, vagytok ti ahhoz elegen énnálam nélkül is.<br /><br />Azzal aztán behúzódott az ablakfülkébe, a nagy rojtos kárpitok mögé, onnan hallgatta az okos szót, ha hallott volna olyant. De bizony egyebet se tudtak az urak, csak szitkozódni, asztalt öklözni, kardot csörgetni, s amikor elmentek, úgy csapni be maguk után az ajtót, hogy hullott bele az aranyos vakolat.<br /><br />Szegény János király meg annyira búnak adta magát, hogy észre se vette, mikor egyedül maradt. A tenyerébe hajtotta a fejét, úgy kérdezte az országtanácsot:<br /><br />- Mondjátok hát, bölcs híveim, mi tanácsot adtok? Fejet hajtsunk-e a pogánynak, vagy összemérjük vele a kardunkat?<br /><br />Csak akkor vette észre a király, hogy bizony egyedül hagyták bölcs hívei. Fölkelt, nagyot sóhajtott, letette koronáját, királyi palástját, s elballagott az ágyasházába aludni. Hiába, csak nincs szebb ország annál az álomországnál, ott nem bántják az embert török császárok, Muhar basák.<br /><br />Mujkó meg, ahogy a király elment, mindjárt kimászott a kárpitok mögül, s bizony az volt neki az első dolga, hogy a fejébe nyomja a koronát, a vállára kerekítse a palástot, s úgy illegjen-billegjen a tükör előtt.<br /><br />- Csak takaros legény ez a Mujkó - forgott előre-hátra -, ha bolond nem volna, királynak is megjárná. Ejnye, Mujkó, elbírna-e téged az a trónus?<br /><br />Belevetette magát a nyikorgó bársonyszékbe, de kiugrani már nem bírt belőle. Nyílt az ajtó, begurult rajta egy nagy hordó, s meg se állt a királyi trónusig. Hanem ott még meg is szólalt, mégpedig olyan repedtfazékformán:<br /><br />- Én vagyok a Muhar basa.<br /><br />- Látlak, Muhar basa. Nagyon szép ember vagy.<br /><br />Muhar basa kimeresztette a kávésfindzsával vetekedő szemeit: ejnye, de goromba ember ez a János király! Mujkó pedig még jobban a fejébe nyomta a koronát, s szép szelíden kérdezte a törököt:<br /><br />- Hát eljöttél az országért, fiam, basa? Jól tetted, gyönyörű ábrázatú basa. Nem látott ilyen földet álmában se a te gazdád. Gyere, fiam, basa, gyönyörködjél benne egy kicsinyég.<br /><br />Odaálltak az ablakhoz, s körülnéztek a tájon. A lebukó nap tüzet rakott a felhőkben, hegyen-völgyön eláradt az alkonyat pirossága. A szúnyogos tó olyan volt, mint a vér, ahogy a bíbicek nagy sivalkodással röpködtek fölötte.<br /><br />- Ugyan miféle madarak ezek a jajgató jószágok? - kérdezte a török.<br /><br />- Ezek, fiam, basa, szarkák - felelte Mujkó király.<br /><br />- Hát amazok a hosszú farkúak, amik a nyárfákon olyan éktelen zsivajjal vannak? - mutatott rá Muhar basa egy sereg szarkára.<br /><br />- Azok meg bíbicek, kellemes orcájú basa. De mit törődöl te a szarkákkal és bíbicekkel? Tudom én, mit tartogatsz a begyedben: azt szeretnéd tudni, ugye, mikor adom neked az országot?<br /><br />A töröknek nevetett a szeme, de arra meg már éppen a füléig szaladt a szája, mikor Mujkó király azt mondta neki:<br /><br />- Holnap nektek adom az országot. Én még az éjszaka kihurcolkodom belőle, legkésőbb hajnalra. Csak addig tűrj meg benne, amíg a szarka a vízre repül.<br /><br />- Legyen a te akaratod szerint - hajtogatta a török a kis hordót a nagy hordón.<br /><br />- De nem addig van az, fiam, basa, tegyük írásba az egyezséget, hogy meg ne csalj.<br /><br />- Nem bánom - mondta a török -, de az is benne legyen, hogy mire a bíbic a fára száll, akkorra enyém az ország.<br /><br />- Írd alá, fiam, basa - kínálta Mujkó az egyezséglevelet a basának. Hanem ez nemigen értett ehhez a mesterséghez, de azért tudott segíteni magán: belemártotta a három ujját a tintatartóba, s rányomta a papirosra.<br /><br />- Ne félj, király, amire Muhar basa ráüti a pecsétjét, azt megtartja, ha a nyaka beleszakad is.<br /><br />Erre aztán elvált egymástól a két jó barát. Mujkó szaladt János királyhoz az írással, Muhar basa pedig sietett a szobájába, onnan leste egész éjszaka, hurcolkodik-e már a magyar király. De hogy hiába leste, korán reggel már gurult a trónterembe, ahol János király egész udvarostul elhelyezkedett már.<br /><br />- János királyt keresem - tekingetett a török.<br /><br />- Én volnék, fiam, basa - felelte János király -, tán kidörgölnéd az álmot a szemedből, ha nem akarsz rám ösmerni.<br /><br />- Megváltoztál egy kicsit este óta. Mindegy, no; ha te vagy a király, mért nem hurcolkodtál már odébb?<br /><br />János király előhúzta az írást köntöse alól.<br /><br />- Ohó, atyámfia, nem repült ám még a szarka a vízre, se a bíbic a fára!<br /><br />Muhar basa odalépett az ablakhoz, kinézett rajta, s csak annyit mondott nagy diadalmasan:<br /><br />- No! Ott vannak a bíbicek, ott vannak a szarkák! - Azzal fölmutatott a fákra, s lemutatott a vízre.<br /><br />- Meg vagy te boszorkányozva, Muhar basa - nevetett János király -, ezek a bíbicek, amazok a szarkák. Bíbic sose száll a fára, a szarka sose száll a vízre.<br /><br />- Úgy igaz az - bizonygatta az egész udvar, Muhar basa pedig kékült-zöldült dühében, ahogy a király ott lobogtatta az orra előtt a pecsétes levelet. Mit volt mit tenni neki, hazadöcögtette a kis hordót a nagy hordón, s nem tette be többé a lábát abba az országba, ahol estétől reggelig nemcsak a király változik meg, hanem a madarak is.<br /><br />János király pedig maga elé hívatta Mujkót, s megszorította a kezét.<br /><br />- Mától fogva nem udvari bolond vagy, hanem udvari tanácsadó.<br /><br />Mujkó azonban akkora cigánykereket vetett hátrafelé, hogy majd kiütötte a szemét a kővári kapitánynak:<br /><br />- Uram király, ki menti meg máskor az országot, ha már én is beállok okos embernek?Babócahttp://www.blogger.com/profile/06044474068444153977noreply@blogger.com0